Koncert az Olasz Intézetben

Joseph Haydn halálának 200. évfordulója alkalmat ad arra, hogy a világ zenekedvelői felidézzék a világhírű zeneszerző életét és tevékenységét. Az Olasz Kultúrintézetben június 30-án a Trio Concertando ad koncertet.

A két olasz származású muszikus Pierluigi Ruggiero (cselló) és Luca Trabucchi (gitár) mellett ezúttal egy magyar hegedűművész csatlakozik: Szentkirályi Aladár.

Mandolinkoncert

Május 8-án, Európa Nap alkalmából olasz művek csendülnek fel az Olasz Kultúrintézetben. Macskássy Imre Géza és Macskássy Imre András Duója kizárólag olasz műveket tartalmazó mandolinkoncertje 18 órától kezdődik.

Az esten többek között Gioacchino Rossini és Edoardo Di Capua repertoárjából is kap ízelítőt a közönség.   
A belépés ingyenes. Helyfoglalás érkezési sorrendben, helyek korlátozott számban.  

Best of Bocelli

Andrea Bocelli nemrég új albummal rukkolt elő, melyen legnagyobb slágerei mellett négy új dalt is hallhatunk.

Ki gondolná, hogy a méltán világhírű, bársonyos hangú toszkánai származású őstehetség korábban ügyvédként dolgozott, igaz csak rövidebb ideig, mivel már kiskorában is a zene világa vonzotta őt és mindig is arról álmodott, hogy egyszer példaképeinek nyomdokába lépve a zene tölti majd ki életét.

Jogi diplomáját leginkább csak családja kedvéért szerezte, akik aggodalommal nézték Bocelli jövőjét és szakmai karrierjét.

Sorsdöntőnek mondható az a pillanat, amikor egyik példaképe -Franco Corelli - tanítványának fogadta őt.

A '90-es évek második felében már nem csak Olaszországban, hanem az egész világon ismertté vált, Sarah Brightman-nel énekelt duettjével (is) (Time to say goodbye) óriási sikert aratott.

Ezidáig több, mint 60 millió Andrea Bocelli album kelt el a világon és most rajongói újabb darabbal egészíthetik ki kollekciójukat - Vivere címmel.

Hallgass bele Bocelli daliba, híres duettjeibe!

Bocelli rajongóknak ajánljuk az énekes hivatalos weboldalán található rajongói klubot!

Una Festa Italiana II.

Már tavaly is nagy sikere volt ennek az olasz bulinak, így idén sem maradhat el. Október 12-én az Arénában hangzanak el a legnagyobb olasz slágerek.(Milord, Ti amo, Tu, Mamma Maria...)

Minden olaszkedvelőnek ott a helye az Arénában október 12-én, amikoris Milva, Umberto Tozzi és Ricchi e Poveri kap szerepet a színpadon. Olasz előadók, olasz szerzemények, olaszul.

Ha kedvet kaptál, rendelj jegyet gyorsan, nehogy elfogyjon. Jó szórakozást!

Búcsú Pavarottitól

Tavaly nyáron már betegsége miatt le kellett mondania turnéját, így többek között hozzánk sem tudott ellátogatni, Budapestre. Azóta szinte elzárkózott a nyilvánosság elől, nem szívesen nyilatkozott, ezért sokszor csak találgatott a média.

Szeptember 6-án, csütörtökön azonban Luciano Pavarotti menedzsere bejelentette a felejthetetlen operaénekes halálát.

Nem véletlen, hogy Pavarotti nevét még azok is ismerik, akiktől távol áll az opera, mint műfaj. Zseniális énektudása, életszeretete, vidámságia és színpadi érzéke világhírűvé tették, annak ellenére, hogy nem végezte el a konzervatóriumot sem és ekzedetkben még testnevelő tanárként dolgozott.

Tehetségét hamar elismerte a nagyközönség, volt hogy 17-szer tapsolták vissza a színpadra és azt sem mondhatja el magáról sokmindenki, hogy klasszikus zenei koncertjével megtöltötte a londoni Hyde Parkot, 1993-ban pedig New York-ban adott ária- és dalestjével nyűgözte le fél milliós közönségét.

Szívesen énekelt együtt más művészekkel, ezek közül legismertebb formáció egyértelműen a Három Tenor, José Carreras-szal és Plácido Domingo-val, de felvállalta azt is, hogy pop-énekesekkel együtt álljon színpadra. Énekelt együtt Bono-val, de még a Spice Girls-zel is :)

Isteni hangját lemezei örökítik meg mai és leendő rajongói számára. Nevét bevéste a zenei hallhatatlanság kövébe.

Beszélgetés Luca Bussoletti-vel

Zenéje ugyan még nem kiforrott, s nem annyira ismert, mint Vasco Rossi-é, a tehetség megvan. Lírai szövegek, könnyed hangzás, s egyfajta egyszerűség jellemzi Luca Bussoletti-t. Rendkívül közvetlen természete rögtön szimpátiát kelt.

- Miért éppen a zenei pályát választottad?
- Nem tudom, miért, természetesen jött. Amióta az eszemet tudom, írok, s egy idő után magától jött, hogy el is énekeljem a dalokat. Először novellákat írtam, majd tizenhat évesen elkezdtem énekelni. Ezzel remekül ellensúlyoztam félénkségemet, mert ugyebár a zenével könnyebben be lehet vágódni a lányoknál. Tizenhat évesen megértettem, hogy ez lesz az utam, ezért tanulmányaimat is ez irányba folytattam. Inkább zenész, mint művész lettem.

- Mely zenei műfajok befolyásoltak leginkább? Mit hallgatsz szívesen otthon, szabadidődben?
- Szinte állandóan zenét hallgatok, vagy a rádió vagy valamilyen zene csatorna mindig megy a háttérben. Mindent meghallgatok, mert fontosnak érzem, hogy mások munkáját is megismerjem. Lehet, hogy nem pont az én stílusom, de azért lehet belőle tanulni. A saját CD-met ritkán hallgatom, mert szeretek számomra még ismeretlen dolgokat hallgatni. Természetesen vannak, akik befolyásoltak, például gyerekkoromban a Beatles, vagy hasonló külföldi énekesek. Tőlük próbáltam meg ellesni a szövegírás kisebb trükkjeit, az egyszerűséget, mert meg vagyok róla győződve, hogy nagy művek létrehozásához nem kell feltétlenül valami nagyon bonyolultat papírra vetni. A Beatles szövegei nagyon egyszerűek, bárhol énekelhetjük őket, a tus alatt, bárhol, s én is ezt az utat szeretném követni. Az olaszok közül például Lucio Battisti munkásságát kedvelem.

- Más művészeti ágak is érdekelnek?
- Igen, lenyűgőz a mozi, nem igazán a színészkedés, mint inkább a rendezés vagy az írás szempontjából. Nemrég készítettük el az egyik dalom, a Dolce abbraccio videóklipjét, ahol rendező-asszisztensi funkcióban kipróbálhattam magam. Azt is el tudom képzelni, hogy egyszer forgatókönyvet írjak. A színház már kicsit távolabb áll tőlem, mivel az ember könnyebben eljut a moziba, ami kevésbé drága, mint a színház. Egyetemen tanultam mozitörténetet is, szóval mindenképp közelebb érzem magamhoz a film világát, s inkább forgatókönyvet írnék, mint színdarabot. Az író Italo Calvino-t zseniálisnak tartom, olyan dolgokat írt, amit még az iskolában sem tanulunk, mert sajnos az olasz iskolarendszer megállt Manzoni-nál, aki végtelenül unalmas.

- Nem féltél a karriered elején, hogy nem sikerül befutnod, hogy elmarad a siker? Hallottam, hogy Japánban és Kínában már tekintélyes rajongótáborra tettél szert. Hogy-hogy ott ilyen sokan szeretik a zenédet, ugyanakkor Olaszországban kevésbé ismernek?
- Olaszországban nehezebb a helyzet, mert kevés hely van, ahol be lehet futni, például Sanremo vagy a Festivalbar.

Ebben a klubban (ahol az interjút készítettük - szerk.) minden hétfőn játszunk, mindig tele van a lokál, az emberek megismernek minket, ismerik a dalokat, sőt kérnek bizonyos dalokat, mi ezt már sikerként könyveljük el.

Japán és Kína sokkal egyszerűbbek és természetesebbek. Ha van egy szép szám, megveszik a cd-t, még akkor is, ha olaszul van. Valószínűleg az olasz nyelv dallamossága teszi népszerűvé a zenénket. Gyakran írnak nekem, hogy fordítsuk le a szövegeket, hogy megértsék, miről éneklek. A lemezen egy darab francia dal van, de az sem a nagyobb eladás miatt, hanem mert a nővéremnek dedikáltam, aki olasz-francia, mivel édesapám a szüleim válása után újra házasodott, s Párizsban él. Modern család vagyunk, remek kapcsolatot sikerült kialakítanom az új feleségével is, s a hugomat is minden értelemben a testvéremnek tekintem.

A beszélgetés folytatását jövő héten olvashatjátok!

-Nemcsak énekes, hanem szövegíró is vagy. Szövegeid életed egy darabját tükrözik vissza vagy a képzeletedből születnek? Szükségét érzed annak, hogy leírd mindazt, ami történik veled, hogy feldolgozhasd mentálisan?
-Mindkettő. Vannak önéletrajzi ihletésű szövegek, leginkább, amik a gyerekkoromat érintik. A bátyámnak és nekem nem volt különösebben szép gyermekéveink, mivel sokan rossz szemmel nézték, hogy elvált szülők fiai vagyunk. Az ember azt hinné, hogy ez a probléma leginkább a falukban vagy kisebb városokban létezik, de sajnos a rómaiak mentalitása is igen szűkös volt akkoriban. Sotto zero pontosan azt írja le, ami velünk és sok más gyerekkel történt, ami manapság nem tűnik egy nagy problémának, de akkoriban hátrányos megkülönböztetést idézett elő. Az óvódában más szülők gyakran mondogatták gyerekeiknek, hogy ne találkozzanak velünk, ami szerintem egy szörnyű dolog egy kisgyereknek. Írok olyan témákról is, amik a körülöttem élő személyeket érintik, illetve szociális problémákról, például a háborúról. Miközben mi interjút készítünk, a világ másik részén lőnek. Fontosnak tartom, hogy erről is beszéljünk.

-Azért már egyfajta ismertségre szert tettél, az emberek megismernek. Nem nehéz kapcsolatba kerülni mindennapi emberekkel vagy éppen normális életet élni?
- Valójában meglehetősen normális életet élek. A myspace- nek hála nem létezik ez a különbség híres személyek és mindennapi emberek között. Hozzá vagyunk szokva, hogy az emberek írnak nekünk, megosztják velünk a véleményüket, láttalak tegnap, nagyon tetszett a koncert vagy éppen nem volt annyira jó. Mindez teljesen normális számunkra.

- Hogyan látod a jövődet? Továbbra is a munkára koncentrálsz, vagy gondolsz már a családalapításra is?
- Harmincéves vagyok, nem sietek el semmit. A feleségemmel annak idején hasonlóan kezdődött minden, egymásba szerettünk, majd összeházasodtunk. Teljesen nyugodtan kezeljük az ügyet, akkor is, ha a feleségem nem a show- business-ben dolgozik, nem csináltunk ebből ügyet. Sokan úgy gondolják, hogy egy énekesnek a nagyobb siker érdekében mindig kedvesnek kell lennie a lányokhoz, mindig próbálkoznia kell náluk, én ezt nem így látom. Remélem, hogy akik jönnek, azoknak a dalaim tetszenek, s persze van egyfajta szimpátia, de szerintem akik a jó kinézetükre építenek, előbb-utóbb elveszítik a rajongóikat.

Luca, további sok sikert kívánok és köszönöm az interjút!

Amici az olasz megasztár

Március 11-én, vasárnap befejeződött az Amici című televíziós műsor. A Megasztárhoz hasonló program Maria De Filippi fejéből pattant ki. Tehetséges fiatalok, kiváló tanárok, három kategóriában elsajátított tudás: ének, tánc és színjáték. A musical három fő eleme. Az utolsó adás embert próbáló megmérettetések elé állította az öt finalistát.

A fináléba már csak öten jutottak. Karima, a gyönyörű és felettébb különleges hanggal megáldott egzotikus külsejű lány, Agata, a sokat bírált táncosnő, aki erős jelleméről tett tanúbizonyságot, Federico, a mindenki kedvence, sokoldalúan tehetséges szépfiú, Cristo, a spanyol táncos és Max, a Puglia- ból érkezett énekes.

A versenyt ugyan Federico nyerte, de vajon ő volt a legtehetségesebb mind közül?

A versenyzőknek be kellett mutatniuk, hogy mind a tánc, színjáték, mind az éneklés műfaját magas fokon elsajátították, s hogy professzionális karakterük ezáltal teljessé vált. Valóban egy ilyen jellegű komplettséget leginkább Federico-nál láthattunk, aki remekül érzi a színpadot, kiválóan színészkedik, s a maga kedves, aranyos módján el is táncolgat. Énekesként nevezett, ám hangja nem egy nagy dobás, ugyanakkor háta mögött hosszú évek kemény munkája áll, azt, amije volt, iskolázta.

De nem született tehetség, mint Karima. A kissé molett lány kétségkívül a legtöbb tehetséget hozta magával a show-ba, s keményen állta a táncpróbákat is, nem hiába ő kapta a kritikusok díját. Ám a közönség mégsem őt választotta. Néhányan úgy vélték ott a stúdióban, hogy ebben közrejátszhatott az optikai szempont is: Federico helyes, jó ránézni, Karima csinos ugyan, de nem a megszokott halálvékony csajszi.

Az Amici című műsor már évek óta nagy sikerrel megy, idén még rekordot is döntött a nézettsége. Azonban sokan úgy vélik, hogy a 2006/2007-es idényben túl sok veszekedés övezte a tehetségkutató versenyt maguk a versenyzők között, a tanárok között, valamint a tanárok és a diákok között. A fináléban mindenki megpróbálta félretenni veszekedős kedvét, de De Filippi nem tudta megállni. Nyíltan letámadta Gheorge Iancu-t, (aki aznap este a professzorok között foglalt helyet) hogy miért utasították vissza anno az albán ballerina, Anbeta jelentkezését a Scala nevű intézményben azzal a kifogással, hogy szerepelt a tévében. Iancu próbálta menteni a Scala hírnevét, de másnap az újságok már leközölték az iskola igazgatójának nyilatkozatát is, aki a hibát a lányra kente. Hát, okosabbak nem lettünk.

Mindenesetre az ötlet jó, a hatása is, bár hogy mindez megmarad-e a realitás talaján nagy kérdés. A műsor következtében a tánciskolákat elöntötték a jelentkezők, hála Istennek, végre a fiúk is felbátorodtak, de céljuk leginkább abban merül ki, hogy híressé váljanak. Federico megnyerte a versenyt, s szeretné valóra váltani álmát: musicalben énekelni. Sok sikert kívánunk!

Nézz bele a műsorba Te is, érdemes!

Sanremo - óriási siker, mégis kemény kritika

Az immár 57. alkalomból megrendezett Sanremo zenei fesztivál ez évben is hatalmas sikert aratott, ugyanakkor negatív visszhangokat is keltett. Az eseményt két bemondó, Michelle Hunziker, Ramazotti volt felesége és Pippo Baudo, a rendezvény igazgatója konferálta. Magát a versenyt Simone Cristicchi nyerte Ti regalero una rosa című számával.

A győztes dal egy férfiről szól, akinek mentális problémái vannak. Sokan, akik ismerik Simone-t, úgy vélik, hogy a dal főszereplőjét egy közelben élő bolond, Antonio ihlette. Még vetélytársai szerint is, megérdemelten győzött: Az egyszerűség és a szerénység nyert. Az új zenei csemegét egyre több rádió adja, akkor is, ha a pszichiátriának teljesen más véleménye van a dologról. Szerintük ugyanis Christicchi téves és helytelen képet fest a kezelésekről, mely módszerek már nem léteznek, valamint veszélyesnek ítélték az üzenetet, amit az énekes a szöveg végén ki akar fejezni, mivel azt a szakemberek öngyilkosságként értelmezték.

Sokak szerint mégis az idei volt az eddigi legjobb fesztivál. Hála többek között Signore Baudo tehetségének, aki remek érzékkel válogatta ki a versengő dalokat. Ugyanakkor jó néhányan szóvá tették, hogy az igazgatóúr túl sok pénzt adott ki, valamint meg kéne újulnia a Sanremo fesztiválnak. Még politikusok is támadták a költségvetést.

Különböző vélemények ugyanarról az eseményről. Mindenesetre ezúttal nem a szokásos szerelmi ballada nyert, hanem egy dal, amiben valami több rejlik. A többiről egyelőre kár vitatkozni, majd meglátjuk, mit hoz a jövő évi Sanremo.

Nevio - Amore per sempre

Ki ne ismerné Dieter Bohlen-t, a Modern Talking egykori frontemberét, aki a Megasztár német megfelelőjének, a Deutschland sucht den Superstar egyik legkegyetlenebb kritikusává lépett elő. Immár negyedik alkalommal állnak a jelentkezők a zsűri elé, s a lányok döntőbe jutásának estéjén egy régi ismerős arc tért vissza a színpadra.

Nevio Passaro, félig német, félig olasz származású művész akit édesapja tanított meg az olasz csínjára-bínjára, s a szenvedélyes szeretetre hazája, a csodálatos Olaszország iránt. Édesanyjától pedig tehetségét örökölte, aki zenetanárként dolgozik Bad Windsheim-ban.
De másik ok, ami meghívását elengedhetetlenné tette: valaha ő maga is azon a nevezetes ugródeszkán állt. A tehetségkutató műsort fontos alapkőnek érzi életében, sokat tanulhatott, nem bánta meg, hogy részt vett rajta.

Nevio karaktere különleges, s ezt zenéjében is megpróbálja érvényesíteni. Számait olaszul, angolul és németül írja. Németországban nőtt fel, ahol korán elkezdett a zenével foglalkozni, majd Olaszországba került, ahol a bolognai egyetem padjait koptatta. A DSDS döntőjében negyedik helyezést ért el. Múlt szombaton Amore per sempre című dalával újra meghódította a közönséget. Hangjában és előadásmódjában érződik a tűz, a szenvedély, a muzsikában lévő erő, valamint az olasz nyelvből áradó érzékiség.

Azt hiszem, sikerének kulcsaként elkönyvelhetjük sokoldalúságát, s igen kemény munkáját, ami profizmusában nyilvánul meg. Reméljük, miharabb elérkezik az Amore per sempre Magyarországra is.

CinemaClub: Sangue vivo

Federico Fellini csodálatos filmje, a Róma után január 16-án 18 órakor a Sangue vivo című film kerül vetítésre. Sokat hallunk szertartásokról, zene általi önkívületbe esésről, dobolásról, de mindez oly távolinak, oly egzotikusnak hat...

Sokan helytelenül a primitív szót használják ilyen esetben. A tánc mindig és minden kultúrában fontos szerepet kapott. Ez alól Európa sem kivétel. Gondoljunk csak az ősi sámántáncokra!
A tánccal rengeteg dolgot kifejezhetünk. Mesélhetünk a szerelemről, az udvarlásról, az életről...Salentoban azért dobolnak, hogy elűzzék a negatív és gonosz energiákat, amik egyesek vérében élnek. Mindnyájunkban lappang a fájdalom, mely fel-feltör, s ezt próbálják megszelídíteni a ritmusokkal.

A két főhős egy testvérpár, Pino és Donato. A zene dramaturgiája mellett természetesen cselekménye is van a filmnek, bemutatja, hogyan viseli e két férfi a rájuk mért csapásukat, hogyan süllyed Donato egyre mélyebb a fertőben.
A zenei aláfestést a Zoé együttes szolgáltatja, akik számos fesztiválon megfordultak már mind Olaszországban, mind külföldön. A filmet salentói dialektusban, magyar felirattal tekinthetjük meg. Érdekes lehet mind zeneművészeti, mind kulturális szempontból. Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok!

Capodanno: Kezdjük zenével az újévet!

A zene mindig jót tesz. Gyógyír lehet sebzett lelkünkre, örömmel tölt el, kedves élményeket fakaszt, vagy csak felszabadít. Az Olasz Kultúrintézet szintén ennek a jegyében kezdte az újévet. Január elsején, a munkanélküli nap ellenére is sokan jöttek el az immár hagyományosan megrendezésre kerülő eseményre.

Ahogy körülnéztünk, számos ismerős arc mosolygott vissza, találkozhattunk, és együtt kezdhettük meg 2007-et. A koncert a szokásos, szerintem irigylésre méltóan közvetlen és barátságos hangulatban telt.

A nyitóbeszéd után többek között Rossini, Bach, Vivaldi, Verdi klasszikus darabjai csendültek föl a Honvéd Férfikar előadásában. Magyarország egyetlen hivatásos férfikarát kezdetben csak a cappella-ban hallhattuk, majd fokozatosan bővült a hangszerelés, míg a fináléban már egy nagy zenekar játszott. A kórust a Budafoki Dohnányi Zenekar aláfestése támogatta, Hollerung Gábor karmester vezetése alatt.

A különleges előadásmód sokunkat megfogott. Nem különösebben kedvelem a klasszikus zenét, de aznap este egy csodálatos élménnyel gazdagodhattunk. Óriási dicséret illeti a fellépőket, mert mindenki számára tetszetőssé tették ezt a zenei stílust. Úgy érzem, jó ötlet, zenével kezdeni az újévet, hisz a muzsika ereje elkísér minket örömteli és szomorú napjainkon egyaránt. Aki teheti, ne hagyja ki ezt az eseményt a következő évben sem!

Zucchero

Zucchero azon kevés olasz énekesek egyike, akik világszerte elismertségre tettek szert, sőt a fiatalok körében is igen nagy közkedveltségnek örvendhetnek. A blues jeles képviselője 1955-ben Adelmo Fornaciari néven látta meg a napvilágot, később vette fel művésznevét, a Zucchero-t (cukor).

Már fiatalon belevetette magát a munkába, s első próbálkozását máris sikerként könyvelhette el: Te ne vai, amit Michele Pecora-val valósított meg, igen népszerű lett. Érdekes, hogy a blues felé indult, hiszen nem volt jellemző, hogy gyerekek ezt a fajta zenét hallgassák. Ő mégis ezzel nőtt föl, s később úgy érezte, ez a kedvenc zenei irányzata.

1982- ben debütált a Sanremo Fesztiválon az Una notte che vola via című dallal, mellyel bejutott a fináléba. 1987-ben jelent meg először az a szám, amit valószínűleg mindannyian ismerünk, a Senza una donna.

Évekkel később ebből készített egy angol duettet Paul Young-gal, ami természetesen Amerikában is ismertté tette. Nevéhez rengeteg kiemelkedően muzikális dal és album kapcsolódik, mint a Diamante vagy az Overdose d’amore. Olyan kiváló zenészekkel dolgozott, mint Paul Young, Gino Paoli, Sting vagy éppen Bono. Némely számban angolul is énekel, mivel az amerikai és angol rádiók nagyrészt angol nyelvű zenét játszanak. Ám Zucchero is úgy látja, hogy nem mindig lehetséges a fordítás, néha elveszik a sorok költőisége, maga a zeneiség.

Ugyan már több mint húsz éve a pályán van, alkotóvágya mégis kimeríthetetlen. Új albuma 2006. szeptember 22-én jelent meg Fly címmel. Finoman változtatott stílusán, hiszen kissé poposabb, mint előző lemezei, előnyben részesíti a balladákat, s mindezt a tőle megszokott magas színvonalon teszi. Jó szórakozást a zenehallgatáshoz!