Karnevál nem csak Velencében van

1873-ban egy februári estén elhatározták a viareggioi fiatalok, hogy hatalmas felvonulást szerveznek a város főterén, amolyan karnevál-félét.

Még abban az évben Húshagyó kedden meg is valósult az ötletük, életre kelt a viareggio-i karnevál, melyre manapság már több, mint 150 ezer érdeklődő látogat el évente.

Van aki beöltözik és jelmezbe bújva aktívan részt vesz a mulatságon, de bőven akadnak olyan helyiek és turisták is, akik inkább egy terngerparti kávézó teraszáról kísérik figyelemmel a viareggio-i csinadrattát.

A közel 2km-es Viale Regina Margherita sétányon - ami valójában 2 egymással párhuzamos, pálmákkal elválasztott széles út a tenger mentén- oda vissza vonul a sor. A felvonulás általában vasárnap kora délután kezdődik és 2-3 órán át tart. Összesen 12 maskarás csoport öltözik be, melynek mindegyike 8db 3 méternél magasabb kompozíciót foglal magába (2008). A belépők igen borsosak, egy sima belépő is 15 euro körül van, a tribün helyért pedig a dupláját kell fizetnünk.

A karneválnak hivatalos himnusza is van 1921 óta, amikortól a rendezvény hangulatát és színvonalát egy olasz együttes zenéje színesíti.

A felvonulás nélkülözhetetlen figurái a hatalmas papírmasé szobrok, melyek folyamatosan készülnek az év folyamán az erre kijelölt hangárokban.

Látványban tehát nincs hiány, nem véletlen tűzi műsorára a karnevált az olasz tv minden évben.

Érdekesség, hogy 1998-ban ünnepelte a 125. születésnapját a viareggio-i karnevál, melyet egy egész hónapos mulatsággal, ami éjjel-nappal tartott, futballversennyel - Coppa Carnevale - tettek emlékezetessé.

Nápolyi betlehemek

Tudtad, hogy a betlehem-állítás Nápolyból ered?
A XIII. században Assisi Szent Ferenc szerzetesrendje terjesztette el Itáliában ezt a karácsonyi szokást, mely később, a XIV - XV. században szinte az egész keresztény világban népszerűvé vált.

A betlehemi figurák hagyományát, történetét mutatja be a Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása, mely egészen Vízkereszt napjáig látogatható.

A mesteri kézügyességgel készült figurák mellett, nápolyi szobrocskákat valamint itáliai műalkotásokat tekinthettek meg, kiegészítve mindezt egyéb karácsonyi programokkal:

December 13. (csütörtök) 17.00 - Luca napi fuvolakoncert

2007. december 15. 10.30 - karácsonyi marcipáncsodák - édes karácsonyfadíszek készítése

2007. december 22. 10.30 - Betlehemi Jászol - betlehemes játék (Ördögszekér Kompánia)
Részvételi költség: 300 Ft/fő/alkalom

További infót a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán találtok.

Róma az élhetetlen város?

Lehet, hogy az Örök Város elveszíti eme nemes címét, s helyette egy negatív jelzőt kap? Sok római szerint városuk már nem a régi, halódik.

Délelőtt 10 óra 30 perc. Egy férfi és egy nő és a szűnni nem látszó tömeg a metrón. Most legalább nem az ajtóra tapadva utazunk. A megálló neve Cavour. Arra eszmélünk, hogy a férfi rugdalni kezdi a nőt. Az indok az, hogy az úr lábához többször hozzáért a hölgy táskája, s mivel ez őt igen zavarta, úgy gondolta, búcsúzóul még belerúg néhányszor.

Rómában a regisztráció szerint kb. négy millióan élnek, de hányan nincsenek bejelentve? Albánok, romák, akik táborokkal csúfítják el az amúgyis megromlott városképet. Róma néhány év alatt élhetetlenné vált. Három-négy évvel ezelőtt még teljesen másképp festett. Mindez természetesen kihat az emberek hangulatára is. Általános bizalmatlanság kapja fel a fejét, hátrányos megkülönböztetés éri a külföldieket.

Ha az igazi Olaszországot akarjuk látni, jobb, ha elkerüljük Rómát, s inkább a kisebb városok felé vesszük utunkat, hogy ne a melankóliába süllyedt taljánok arcát bámuljuk, hanem azt, ami Itáliát megkülönbözteti más országoktól. Róma az Örök Város meghalt. Romjait kínálgatja, de mindez már csak olcsó hamisítvány.

Turisták Rómában

Róma hemzseg a turistáktól, szinte nehéz egy-egy igazi olaszt felfedezni közöttük. De mi vonzza ezt a sok embert az Örök Városba, s vajon az itáliai főváros a vele szemben támasztott elvárásoknak meg tud felelni?

Megkérdeztünk több idelátogatót, németeket, magyarokat, belgákat, dánokat. A turisták nagy része vallási célból választotta Rómát, hiszen a Vatikán jelenléte még mindig nagy hatással van a világra. Mások már sokat hallottak a város szépségéről, s úgy érezték, fontos, hogy megismerkedjenek a történelmi látnivalókkal. Legtöbbjük mindössze a legkiemeltebb műemlékeket tekinti meg, s kevésbé érdekeltek a talán jellegzetesebb, de nem annyira ismert negyedek iránt.

Sokan konkrét elvárásokkal érkeznek, míg mások csak nekivágnak az útnak. Akikben egy bizonyos kép él Olaszország fővárosáról, leginkább csalódást éreznek, amikor Róma teljes valójában eléjük tárul. Róma sokat változott az utóbbi években, kevéske idő alatt teljesen leamortizálta magát, túlnőtt határain, a turizmustömeget, illetve a bevándorlók hadát már alig bírja elviselni. Ez a római emberekre is kihat. Az egykor jókedvű, közvetlen, barátságos, viccelődő római nép mára városszörnyeteggé vált. Ami részben érthető, hiszen nap mint nap a stressz legfelsőbb fokát kell elviselniük. A gond az, hogy mindezt már az itt nyaralók is érzékelik, amint ez az általunk forgatott dokumentumfilm során készített interjúkból kiderül.

Maratonfutás a történelmi városban

Mindent az egészséges életmódért! Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt Németországban egyik barátnőm a maratonfutásra készülődött. Hihetetlen erőfeszítés, több órás küzdés, és mennyi felkészülés előzte meg a versenyt!

A római maratonfutók azonban szebb tájakban, képekben gyönyörködhettek. Az egész rendezvény a Campidoglio-n kezdődött, majd többek között végigfutottak a Roma Tre Egyetem utcáján, elérkezvén a Szent Péter térre, elhaladván a Cavour tér mellett (Maga a Cavour negyed - B metró - rendkívül hangulatos, megéri ellátogatni oda, esetleg megvacsorázni, ha Rómában vagyunk), majd a Tevere mentén folytatódva a Colosseumnál végződött a táv, melynek teljesítési idejének hét óra harminc percet tűztek ki.

A Rómában megrendezett maraton rekordot döntött részvevői számban, így Európa hat legelőkelőbb ilyen jellegű rendezvényei közé soroltatott. Az idei futás azonban egy szomorú tényhez is kötődött. A sportolók táblákkal vonultak, amin a következő feliratot olvashattuk: Szabadítsátok ki Daniele-t! Az azóta kiszabadult olasz újságírót, Daniele Mastrogiacomo-t a talibánok tartották fogságban 15 napig. Azóta visszaérkezett Olaszországba épen és egészségesen, s alig várja, hogy újra elkezdhessen dolgozni.

Murano - Burano - Torcello II. rész

Burano egyfelől a megtestesült nyugalom, másfelől karneváli forgatag. Néha saját karnevált rendeznek a kis szigeten, valamint a főtéren színházi előadás teszi érdekesebbé a látogatást, de mindezt a Velencében tapasztalt tömeg nélkül élvezhetjük.

Színes házak, csöndes utcák, én sokáig úgy képzeltem, szívesen laknék ott. Hihetetlen nyugalom honol az egyik utcában, a másikban idős nénik vernek csipkét, amiről Burano végülis híres. Egy- egy üzletben a portéka mellett megnézhetjük, hogyan készül a csipke. Tipp: Burano-n általában olcsóbban hozzá lehet jutni a velencei forgatagban is árult maszkokhoz.

Torcello sok híres személyiségnek szolgált rejtekhelyül, inspirációul, így például Churchillnek és Hemingwaynek. Lagúnáinak egyike a legrégebben lakott hely volt, amíg a malária teljesen ki nem pusztította. Csodálatos katedrálisa a 7. századból származik, a velencei- bizánci stílus egyik legkiemelkedőbb darabja.

Mindhárom szigetet érdemes megismerni. Ha már nem tudjuk elviselni a lökdösődő tömeget, ruccanjunk ki Burano-a, Murano-ra és Torcello-ra! Az utazási irodák általában felajánlják a hajókirándulást, ami már magában egy élménnyé válhat! Mi néhány éve, egy olyan bárkával keltünk át a víztömegen, ami kissé beázott, a hullámok állandóan becsaptak az utastérbe. De páratlan élmény volt !

Mindenesetre vigyünk magunkkal esernyőt, és ne röstelljük kinyitni a hajóban! Mindenkinek nagyon jó utazást kívánok!

Murano - Burano - Torcello

Már több utazási iroda is hirdeti a velencei karnevált. Minden évben csodálatos élményt élhetnek át azok, akik kipróbálják az utazást. A színes kavalkád, a széleskörű programok és Velence sármja mindenkit elbűvöl. Ha már arra járunk, érdemes ellátogatni a környező három szigetre, Murano-ra, Burano-ra és Torcello-ra is.

Engem leginkább Burano sokszínűsége és kellemes hangulata fogott meg. Ott láttam először azt a szokást, hogy az ajtóra masnit tesznek, ha kisbaba született a családban. A kék masni a kisfiút, a rózsaszín pedig a kislányt jelöli. Tavaly elhanyagoltuk Velence környékét, most ezt bepótoljuk utazás rovatunkban.

Murano üveggyártásáról híres, amit 1292 óta művelnek a szigeten. A mi utazási irodánk egy rövid bemutatót is megszervezett az egyik gyárba, amely során megtekinthettük, hogyan készülnek a különböző formák, díszek, dekorációs cikkek. Sajnos a termékek különlegességük miatt elég költséges ajándékok, de megcsodálni mindenképp megéri őket. A Museo Vetrario pontosan elmeséli az üveggyártás történetét.

Jövő héten folytatjuk olasz sziget-turnénkat, amikor Burano és Torcello szigete kerül górcső alá!

Lehet szeretni Nápolyt?

Azt hiszem, Nápolyt mindenki másképp éli meg. Az oda látogatók, akik csak egy napra keresik fel a dél-olasz várost, elképednek szépségén és rossz hírén egyaránt, az ösztöndíjasok túlzottan rettegnek, s vannak a nápolyiak, akik tiszta szívükből szeretik bűnös szülőhelyüket. De melyik a helyes út? Melyik Nápoly igazi arca? Erről faggattam nápolyiakat és egykori ösztöndíjasokat, akiknek gondolatait összefoglaltam.

A múlt héten megismerkedhettünk a camorra fogalmával, melynek jelentésével mindenki tisztában van Nápolyban, az emberek jól értesültek a szervezetről, együtt élnek vele. És nem csak a hírükkel, magukkal az emberekkel is. Ezért a nápolyiak általában nem használják a camorra kifejezést.

Nápolyban túl lehet élni! Vannak helyek, amelyeket érdemes elkerülni, s éjszaka nem tanácsos gyalog menni, de az emberek mindent összevetve biztonságban érzik magukat akkor is, ha azt az álláspontot osztják, hogy nem árt vigyázni. A camorra szinte minden területen tevékenykedik, üzlettulajdonosoktól követel pénzt, drogot terjeszt, beszövődik a helyi rendőrségbe. Oda, ahová nem ér el a jólét, ahol nem érzékelhető az állam jelenléte, ott egyfajta alternatívát ajánl a camorra, túlélést nem csak egy- egy személynek, hanem egész családoknak.

Nápolyban mégis lehet becsületesen élni, s erre nem egy élő példa akad. De mi lehet a helyzet megoldása? Egy kérdés, ami mindenkit foglalkoztat.

A hadsereg bevonása csupán rövid ideig szolgáltathat rendet és békét, hosszú távon nem oldja meg a problémákat. A camorra létjogosultságát kell elvenni, megélhetést biztosítani az embereknek, s csillapítani az emberekben felgyülemlett haragot, akik nem találnak, vagy már nem is keresnek munkát, s akik a legegyszerűbb utat választják, hogy érvényesüljenek, az erőszakot. Megélhetést biztosítani az embereknek… Az emberek haragja, akik nem találnak munkát… Ugyan Magyarországon még nem ilyen kifinomult a maffia munkája, de az elkeseredettséget és a növekvő dühöt látni lehet. Mindent egybevetve, igen, Nápolyt lehet szeretni.

Nápoly és a kriminalitás

Nápoly mindig is veszélyes város hírében állt, ahol az embernek vigyáznia kell értéktárgyaira, ha nem a rendőrségen akarja tölteni vakációját, például útlevelét vagy pénzét hajszolva. Ám októberben, s novemberben a sok halálos kimenetelű bűntény miatt szintén Nápolytól zengett a híradó.

Remélem, mindenki megnyugtatására szolgálok, hogy az öldöklések nagyobb részének nem az ártatlan, hétköznapi ember esik áldozatul, hanem a szálak általában összekapcsolódnak, valószínűleg az ún. camorra tagjai irtják egymást. (Camorra-nak nevezzük a szervezett bűntények összességéért felelős csoportot, aminek gyökereit Campania-ban találjuk, melynek "fővárosa" ugyebár Nápoly. A nevet egy a XIX. században, Nápolyban született bűnszervezetre használják, ám manapság az emberek hajlamosak egyetlen bűnszövetkezettel azonosítani, amely hasonlít a szicíliai maffiára, a camorra szerkezete azonban sokkal összetettebb, különböző klánok alkotják.)

Olaszország három legkriminálisabb régiója Campania, Calabria és Szicília, ám egyes kijelentések szerint Milánóban még több gyilkosság történt, mint Nápolyban. Amiben a politikusok egyetértenek, hogy a Nápolyban zajló események tolerálhatatlanok, de igazi megoldásra egyikük sem jutott. Kezdetben a hadsereg bevonását szorgalmazták, azonban most már ez sem tűnik jó ötletnek. Hosszú távon nem oldaná meg a problémát. Mások szerint több iskolára, több kultúrára és értékekre lenne szüksége Nápolynak. Megint mások úgy vélik, hibát ejt az, aki azt hiszi, csak ott van kriminalitás, ahol halottak. Szicília is nagy problémákkal küzd ezen a téren. Az tény, hogy egy délután alatt három halott, ez kétségbeejtő hír. Persze a média szenzációhajhászása még fel is fújja az eseményeket.

Jövő héten egy a közelben élőt kérdezünk meg, ő mennyit érzékel Nápoly kriminalitásából.

Verona - avagy Rómeó és Júlia városa

Ugyan a nyár már eltelt, de a hideg beköszöntével akár elkezdhetünk azon filozofálni, hol töltenénk szívesen az őszi szünetet, vagy a téli ünnepek alatt hol síelhetnénk kedvünkre. Verona kellemes utazásnak ígérkezik mindkét szempontból.

A város neve a Degna, magasztos jelzőt viseli. Méltóságteljessége mellett pezsgő élete egészíti ki karakterét. Az élet középpontja a tágas Piazza Bra. A tér déli oldalán áll a városháza, melynek közepén díszeleg a hatalmas római aréna. Az 1183- as földrengés alaposan megrongálta külső ívsorát, ám a belső ívsor sértetlen maradt. Az ülőhelyek száma 22 000. Akik a nyári operafesztivál előadásain a nézőtér legtetején ülnek, élvezhetik a város csodálatos látképét. Hangulatos kávéházak, éttermek és a Liston, a veronai polgárok kedvelt, esti séta helye, hívogatja az idelátogatókat. Ha vásárolgatni szeretnénk, érdemes a Via Mazzinin folytatni körsétánkat, ahol butikok, képkereskedések és régiségboltok várnak ránk, ha pedig inkább a kulturális életünkért akarunk tenni valamit, mindenképp meg kell tekintenünk a 13. századi tavernát, Júlia házát (Via Cappello végén jobbra).

Verona a kultúra szerelmeseinek tökéletes üdülőhely. Például az Il grande teatro 2006-2007 rendezvénysorozat keretein belül 2006. november 7-től 2007. mácius 18-ig keddtől vasárnapig, összesen 48 darabot fognak előadni. Ez évben főleg a klasszikusok jutnak szóhoz, mint például Pirandello, Goldoni, Eduardo De Filippo vagy éppen Shakespeare.
A sí és a sport rajongói pedig ellátogathatnak a Cortina d'Ampezzo világhírű üdülőparadicsomba, ahol mind nyáron mind télen kellemesen kikapcsolódhatnak. Már november közepén elkezdődnek a sportrendezvények. Mindenkinek jó üdülést kívánunk a mesebeli Veronában és Cortina d'Ampezzo- ban.

Firenzéről dióhéjban 2.rész

A Santa Maria del Fiore dómon számos neves művész dolgozott évszázadok alatt, Giotto, Andrea Pisano, hogy csak néhányukat említsük. A kupola Brunelleschi remekműve, aki 1420- ban megnyerte a pályázatot. 1434- ben fejezte be a munkálatokat. Belülről Vasari és Zuccari freskói díszítik. A dóm mellett áll a harangtorony, amit Giotto tervezett, majd hozzájárult Pisano és Talenti munkássága is. 84 méter magas.

A közelben várja a látogatókat a San Giovanni Keresztelőkápolna is, amelynek három bronzkapuja egy- egy remekmű. A déli Pisano alkotása, és Szent János életéről mesél, míg az északi kaput Ghiberti készítette, aki az Újszövetség történeteit és az evangélistákat jelenítette meg. A keleti, illetve a paradicsom kapuja Ghiberti és Michelangelo nevéhez fűződik. Ez a leghíresebb, tíz részre van osztva, s ezeken elevenednek meg az Ószövetség legjelentősebb eseményei, például Ádám és Éva teremtése vagy Ábel halála.

Firenze egy másik fontos és ismert momentuma a Galleria degli Uffizi, az egyik legkiemelkedőbb olasz galéria. A firenzei festészet különböző iskoláinak széles panorámáját, az olasz (különösképpen a velencei) műhelyek számtalan gyűjteménye sorakozik itt. A művészetek kincsestára fogadja az ide látogatókat.

Firenze mindenképp megérdemli, hogy megtekintsük. Sőt ennyivel tartozunk a magunk kulturális fejlődésének. Ha mégsem tehetjük meg, hogy felkeressük a művészetek egyik központját, remélem, körképünk során kicsit megelevenedett előttetek a csodálatos toszkán város.

Firenzéről dióhéjban

Ha Olaszországba utazunk, nem hagyhatjuk ki a gyönyörű, művészeti kincsekben gazdag Firenzét sem. Érdemes nem a nyári hónapokban odautazni, mivel a nagy forróság kellemetlenné teheti a kirándulást, a városban ugyanis nagy a szmog, s fülledt a levegő.

A legtöbbünknek Firenzéről Michelangelo David szobra jut eszébe, ami többi szobortársával együtt a Palazzo Vecchio előtt díszeleg. 1873- ban eltávolították az eredetit, már csak pontos másolata fogadja az embert. Maga a palota, amelyet Arnolfo di Cambio kezdett el, majd Vasari, Cronaca és Buontalenti munkálkodott rajta, eredetileg az előkelőségek palota-erődjének készült. Belső udvara Vasari freskóiról, aranystukkóiról, illetve oszlopairól híres. Órája 1667 óta mutatja az időt a firenzeieknek.

Helyileg a Piazza della Signoria-n található, ami a világ egyik legszebb tere. A Palazzo Vecchio mellett áll a Loggia dei Lanzi, egy késő-gótikus építmény. A tér bal oldalán látható a Fontana di Piazza o del Nettuno (Neptunusz kútja), amit Bartolomeo Ammannati készített. A firenzeiek csak "Biancone"-nak nevezik a tengeristen hatalmas hófehér alakja miatt. A teret ezen kívül régi magánházak, ún. palazzo-k díszítik.

Matera

Szép emlékek fűznek ehhez a lenyűgöző városhoz. A már bemutatott Cinemadamare nevű filmfesztivál révén juthattam el Mel Gibson Passió című filmjének helyszínére. Matera egy ősi város, magja az ún. Sassi, ahol a domboldal kőzeteibe barlangokat vájtak, s itt élt kb. 15000 ember 1952-ig, amikor is egy rendelet miatt csaknem teljesen elhagyatottá vált.

A vezetőség higiéniai okokra hivatkozott. Ha valaki ellátogat Matera-ba, s közelebbről megismerkedne a Sassi- val, érdemes idegenvezetőt fogadnia, mivel sok érdekes információt tudhat meg a helyről. Múzeumokkal próbálják bemutatni a vendégeknek, hogyan éltek még nemrég az emberek a barlangokban, állataikkal együtt, többen egy-egy vájatban. 1993- ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, valamint a világ 395 csodája közé sorolta. Matera-t eme építkezési stílus miatt "földalatti városnak" is hívták.

Részei különböző időszakok arculatait hordozzák magukon: a legősibb, a sassi, a dóm, a középkori- reneszánsz és az újváros negyede. Ez utóbbi nagyon elegáns kiemelkedő olasz építészek munkájának jóvoltából. Rengeteg materai templom épült a XIII és a XIX század között, például a San Giovanni, a San Domenico, illetve a dóm. Ezek hárman a legrégibbek, s erősen érződik rajtuk a római, valamint a pugliai kultúra.
A város rendkívül élénk, kultúrája egyaránt táplálkozik a múltból és a jelenkorból. Esténként kellemes sétákat lehet tenni, sőt remek éttermek várják a turistákat, amelyek olcsók és nagyon hangulatosak is. Matera gyönyörű látvány az éjszakában, különleges atmoszférája körbefonja és elvarázsolja az idegeneket. Az emberek kedvesek, segítőkészek. A számos kulturális program mellett Matera-ban remekül be is lehet vásárolni. A kisebb butikokban, üzletekben kedvünkre válogathatunk anélkül, hogy pénztárcánkat túlságosan megterhelnénk. Persze azért nem árt megtalálni az erre megfelelő boltokat. Kellemes időtöltést és szép élményeket kívánok azoknak, akik így augusztus végén még egy dél-olaszországi nyaralás mellett döntenek!