Egy magyar színésznő 2 olasz filmben

Február 28-án játszák az egyik olasz filmet Una piccola storia címmel, melyben Osvárt Andrea is szerepel. A vetítés előtt és után találkozhatsz és beszélgethetsz Osvárt Andreával és a rendezővel, Stefano Chiantinivel is a Puskin Moziban.

A filmről néhány szóban:

Három fiatal hegymászó feladata a földcsuszamlások megelőzése. Életük egyformán zajlik egy a várostól távoli kis táborban, mindaddig, amíg riasztást nem kapnak egy fenyegető földcsuszamlás miatt elnéptelenedett kis falu lakóinak a megmentésére. A faluban összeütközésbe kerülnek egy geológussal, aki a helybeliék tudtán kivül, törvénytelen célok érdekében szeretné kihasználni a helyzetet.

Időpont: 2009. február 28. szombat este 20 óra
Helyszín: Puskin Mozi

Ezt követően március 1-én a A VÍZ MÁGUSA című filmben láthatjuk Osvárt Andreát, szintén a Puskin Moziban.

Harja, a kelet-európai származású huszonötéves lány szökésben van a pugliai alvilág vitathatatlan, a víz businessben érdekelt főnöke, Cintanidd elől, amikor menedéket talál egy különös ember tanyáján. Ő Felice, a negyvenéves skizofrén, aki egy másik dimenzióban él. Azzal a kivételes képességgel rendelkezik, hogy megérzi a föld alatti forrásokat. Ő az egyetlen ember, aki segíthet a parasztoknak vízlelőhelyre bukkanni.  

Olasz jászol

Olaszországban nem csak karácsonyfát szokás állítani, a legtöbb család otthonában fellelhető egy jászol is. Ha kiváncsi vagy, hogy hogy néz ki egy hagyomáynos olasz jászol, most megnézhezheted az Olasz Kultúrintézetben 2009. január 11-ig.

Megtekinthető:: h.-cs.: 09.00-18.00; p.: 09.00-13.00.

Helyszín: Olasz Kultúrintézet

Szervezők: Olasz Nők Egyesülete

BOLDOG KARÁCSONYT!

Il Nascondiglio - Pupi Avati filmje a mozikban

November 13-án mutatják be Pupi Avati olasz rendező thrillerét A rejtekhely címmel. A főszereplő Lei (Laura Morante) frissen szabadult az elmegyógyintézetből és épp egy olasz étterem nyitását tervezi, amikor a kiszemelt helyszínt illetően furcsa dolgokról szerez tudomást.

Kezdjük ott, hogy miért is került Lei 15 évre elmegyógyintézetbe: férje öngyilkossága után különös hangok kínozták, ezért kénytelen volt kezeltetni magát egy rehabilitációs központban. Mikor végre felépül, ismét vendéglőt akar nyitni, hogy új életet kezdjen, és a régit feledje. Az érzékeny asszony azonban kénytelen rádöbbenni, hogy a kiszemelt háznak vannak már lakói - 1957 telén három nő lelte itt halálát rejtélyes körülmények között. Lei a végére akar járni az ötven évvel ezelőtti tragédiának. Az étteremnyitás tehát nyomozásba megy át.

Nézd meg az angol nyelvű előzetest a Filmajánló oldalán.

November 13-tól a mozikban!

Made in Italy

Olasz sztár-designerek közel száz díjnyertes művének kiállításával vár mindenkit 2008. október 3-tól november 2-ig a Vam Design Center.

A tömegeket vonzó Italian Design on Tour (I.Dot) kiállítás már megjárta Shanghai-t, New Yorkot és Londont is mielőtt Budapestre költözött, hogy az olasz design nagyágyúinak munkáit bemutassa.

A mustrát még színesebbé és nívósabbá teszik az Italian Fashion On Trend divatbemutatói, melyen olyan neves divattervezők bemutatóit láthatjátok, mint Cavalli, Adele Fado vagy Patrizia Pepe.

A divabemutatókra október 3 és 9. között este 8 órától kerül sor.

Helyszín: Vam Design Center (1061 Bp. Király u. 26.)

Italian Design on Tour: október 3 - november 2.

Italain Fashion On Trend: október 3 - 9.

További info és jegyárak: www.vamdesign.hu

Végzetes áradás Velencében

A mesés kis olasz város nem csak kiváló úti cél, hanem számos regény varázslatos helyszíne is. Donna Leon új könyvében ezúttal nem a turisták napsütötte Velencéjébe vezeti el az olvasót, hanem a tél elmúltát feszülten váró városba, ahol a tavasz beköszönte előtt még el kell viselni az utcákat és a tereket elárasztó vizet, az acqua altát.

Az elhúzódó velencei tél fagyos nyirkossága amúgy sincs jó hatással Brunetti felügyelőre, amikor megtudja, hogy egy korábbi bűnügyben megismert barátját, az amerikai művészettörténész-nőt csaknem halálra verték az ünnepelt operaénekesnő házában. Kik voltak a tettesek? Mi volt a céljuk? Meg akarták ölni a nőt, vagy csak rá akartak ijeszteni?

A kérdések csak szaporodnak, ahogy a vízszint egyre emelkedik a város körül, és amire elönti a tereket és az utcákat, a Doge-palotában holtan találnak egy férfit. A felügyelő a baljós áradatban gázolva ered a bűnügy nyomába, hogy az összegubancolódó szálakat végül kibogozza.

A reneszánsz Firenze képekben

A Medici család neve nem csak a gazdagsággal forrt össze, hanem a művészettel is. Mindezt mi sem bizonyít jobban, mint a május végéig látogatható kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, Mediciek fénykora címmel.

2008 a reneszánsz éve, melynek minden bizonnyal egyik legkiemelkedőbb eseménye ez a nem kevesebb, mint 200 műből álló kiállítás, mely a reneszánsz Firenze művészetébe nyújt betekintést a Medici család gyűjteményén keresztül.

A kiállítás a quattrocentónak és a cinquecentónak megfelelően két kronológiai egységre tagolható.

A Medici család felemelkedését bemutató első kronológiai egységben elsőként a család kereskedelmi és pénzügyi tevékenységeivel kapcsolatos dokumentumokkal ismerkedhetünk meg, majd a család politikai történetének kiemelkedő eseményeivel kapcsolatos műalkotások láthatók: a szövetséges nagy családok tagjainak portréi és személyes tárgyai. Végül azok a kulcsfontosságú képek, szobrok és iparművészeti tárgyak kerülnek bemutatásra, amelyek a Mediciek mecénásságáról tanúskodnak a 15. században.

A második kronológiai egységen belül először a családból kikerülő hercegek, királynők és pápák portréit tekinthetők meg. Ezeket azok az épületmodellek és egyéb tárgyak követnek, amelyek a család legfontosabb városi építkezéseihez és Toszkána Mediciek által történő irányításához kapcsolódnak. Legvégül pedig a hercegi, majd nagyhercegi udvarrá váló Medici udvar életének, az itt zajló ünnepségeknek tárgyait, illetve azokat a műtárgyakat ismerhetjük meg, melyekkel a 16. század során gyarapodott a Medici gyűjtemény.

További információ és online jegyrendelés a Múzeum honlapján érhető el.

Ma che ci faccio qui!

Megesik, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy terveztük. Így történik ez Alessio-val is a Mit keresek én itt! című olasz filmben, melyet december 18-án nézhettek meg az Olasz Intézetben.

A 18 éves Alessiónak az a nagy álma, hogy két legkedvesebb barátjával bejárja Európát. A nyár már közeledik, és a fiú alaposan áttanulmányozta az útvonalat. De sajnos, a leckekönyvek kiosztásakor igen kellemetlen meglepetés éri: megbukott. Szülei reakciója teljesen biztos: nem indulhat útnak. Alessio számára a büntetés elviselhetetlen: elhatározza, hogy motoron szökik meg és tűzön-vízen át követi barátjait. Véletlen egybeesések sorozata arra készteti, hogy a tervezettnél hosszabb időre megálljon a római tengerparton, ahol akarata ellenére egy, az átlagtól igencsak eltérő család írányítása alatt működő strandon kezd dolgozni. A nyár folyamán számos tűzpróbát kell kiállnia, tele meneküléssel és visszatéréssel, valószínűtlen útitársakkal való találkozásokkal, elcsábulással és szívtiprással. Alessio nagyon hamar megtanulja, hogy az utazás nem csak kilométerekben méretik.

A filmet Michele Sita mutatja be.

Időpont: 2007. december 18. 18 óra
Helyszín: Olasz Kultúrintézet

Amikor a cinecittá magyarul beszélt...

Ki gondolná, hogy a harmincas és negyvenes években készült magyar filmvígjátékok, melyeket az 1945 utáni magyar filmkritika és filmtörténetírás értéktelen giccsnek nyilvánított, Olaszországban rendkívül népszerűek voltak, nemcsak a közönség, hanem a filmesek körében is.

Az olasz alkotók utánozni kezdték a magyarokat, s az olasz filmgyártásban a magyar filmkomédiák hatására külön műfaj született, melyet Francesco Bolzoni olasz filmtörténész nyomán "la commedia all'ungherese" néven emlegetnek.

Olaszországban a filmtörténészeket már évtizedek óta foglalkoztatja a magyar hatásra készült magyar stílusú olasz filmkomédiák titka. Ezzel szemben Magyarországon még a filmszakma köreiben is teljesen ismeretlen a magyar szellemi export e sikertörténete. Fordulópontot jelent e téren Alessandro Rosselli az olasz filmgyártás magyar vonatkozású tényanyagát a teljesség igényével feldolgozó, magyarul is megjelent kötete (Amikor a Cinecittá magyarul beszélt, 2005, Szeged), amely a magyar olvasók számára is lehetővé tette, hogy megismerjék a magyar filmkultúra olasz filmekre gyakorolt hatásának eredményeit.

Az Örökmozgó Mozi októberben vetítlsre kerülő sorozatának ötlete a fenti kötet hatására született, célja, hogy a magyar közönség ne csak olvashasson a magyar stílusú olasz komédiákról, hanem láthasson is közülük néhányat. A sorozatban szerepelnek magyar filmek olasz remake-jükkel együtt és olasz változatok önmagukban, mivel magyar eredetijük elveszett.

Megismerheti a magyar közönség az olasz filmek mitikussá vált helyszínét a Cinecittá Magyarországot (ahol minden megtörténhet, ami Olaszországban nem), és az olasz filmek többnyire könnyű erkölcsűnek ábrázolt "magyar nő" alakját (akivel olyan dolgok történnek, amilyenek olasz nővel soha).

Az olasz vetítések mellett helyet kap Hunnia Itália is a sorozatban, olyan filmek kerülnek vetítésre, melyek részben Olaszországban játszódnak.

A részletes programot megtalálod az Örökmozgó oldalán. Jó szórakozást!

Hommage a Pavarotti

2007. október 6-án, szombaton, 19.00 órakor a budapesti Olasz Kultúrintézetben kerül sor a Hommage a Pavarotti című estre, melyet az Olasz Nagykövetség és az Olasz Kultúrintézet szervezett a nagy olasz tenor emlékére.

A koncerten -melyen hallható lesz Pavarotti néhány felvétele is- közreműködnek: Kertesi Ingrid, Marton Éva (videón), Rost Andrea, Sümegi Eszter, Tokody Ilona, Kálmándy Mihály és a Failoni Zenekar Ács János vezényletével, aki többször is dolgozottt együtt Pavarottival.

Az estre ingyenes a belépés. A meghívót itt letöltheted.

Házasság olasz módra

Hogyan gondolkodnak az olasz huszonévesek a házasságról? Négy fiatalt kérdeztünk meg, akik érettségről, lelkesedésről, egymás közti különbségekről tettek tanúbizonyságot. Van, aki már megtalálta élete párját, van, aki még nem, s van, aki nem is nagyon keresi. Csak hagyja, hogy minden a maga útján menjen.

- Szerintetek hány éves korban ideális beadni a derekunkat és rászánni magunkat a házasságra?
Luca (23): Én nem sietném el ezt a lépést, úgy 32 éves koromra talán késznek fogom érezni magam, hogy elviseljem ezt a dolgot. A házasság nem csak örömből áll, erősnek és érettnek kell lenni.
Federico (24): Én úgy gondolom, hogy nincs egy pontos életkor. A lényeg, hogy készen álljunk a nagy lépés megtételére.
Anna (24): Én 28 és 30 éves korom között szeretnék férjhez menni, hiszen addigra lenyugszik az ember, egzisztenciát teremt, s képes realizálni a mát mának.
Bettina (24): Én a 27 felé hajlok. Ekkor még ugyan fiatalok, de mégis már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy örök hűséget fogadjunk egymásnak.

- És mikor vállalnátok első gyermeketeket?
Federico (24):Én 30-32- re gondolnék, addigra eljutunk odáig, hogy magunkra vehessük ezt a nagy felelősséget.
Anna (24): Ugyanúgy 28 és 30 között, mert később már gondot okozhat, mivel a testünk nem annyira fiatal, valamint nagy lehet a generációs szakadék szülő és gyerek között.
Luca (23): Én 33 évesen.
Bettina (24): Én nem szeretnék gyereket, nem bírom őket. Szóval soha.

- Olaszországban nagy tradíciója van a jegyben járásnak. Hány év jegyességnek kell eltelnie, hogy a tettek mezejére léphessünk?
Luca (23): Akár egy hónap után is, ha úgy érzem, ő a nagy Ő.
Federico (24): Én nem házasodnék meg, ha csak kevés ideje ismerek valakit. Úgy vélem, legalább hat- hét évnek el kell telnie, hiszen mégiscsak arról van szó, hogy vele szeretném leélni az egész életemet. Ha a jegyesség éveiben minden rendben megy közöttünk, természetes lépés a házasság.
Anna (24): Én a kettő között voksolnék. Szerintem nem kell eltelnie hosszú időnek, mondjuk négy évnek.
Bettina (24): Te jó ég, nehéz kérdés. Négy- öt év? Személyes tapasztalataim révén azt hiszem, hogy négy év alatt kiismerjük a másikat, s ha még nincs belőle eleged, még ott van a kezdeti lelkesedés, akkor elérkezett a pillanat.

- Ti megtaláltátok már életetek párját, akivel összekötnétek sorsotokat? És ha nem, nem érzitek úgy, hogy késésben lennétek?
Anna (24): Úgy érzem, hogy igen, de én már négy éve a barátommal vagyok, így azt hiszem megalapozott.
Luca (23): Nem, de nem is aggódom emiatt. Még csak 23 éves vagyok. Ráérek még.
Bettina (24): Remélem, hogy megtaláltam. Nagyon úgy tűnik.

Köszönjük, hogy megosztottátok velünk gondolataitokat. Mindnyájatoknak további sok boldogságot vagy jó partnerkeresést kívánunk! (Kertesy Tünde Judit)

Az igazi Da Vinci

Firenze és Tokió után Debrecenben látható Leonardo da Vinci eredeti alkotásaiból valamint eredeti tervrajzai alapján elkészített installációkat bemutató kiállítása.

A magyarországi tárlat egyik nemzetközi szenzációja, hogy több mint 500 évvel az eredeti tervek elkészülte után, Leonardo rajzai alapján felépítették és kiállították azt a Kolosszusnak nevezett hatalmas lófigurát, amely a művészettörténet egyik leghíresebb -el nem készült- szobra, melyet most minden kedves érdeklődő a MODEM előtti Baltazár Dezső téren megcsodálhat.

Jegyek és további információ a kiállítás honlapján található!

Quando sei nato, non puoi piu nasconderti

Július 26-tól Mexikó egy héten keresztül az olasz mozinak szenteli magát a querétaro-i Rosalio Solano színházmoziban. A rendezvénysorozat hasonlít a budapesti mozifesztiválhoz, csak kisebb volument képvisel. Nyitófilmként Marco Tullio Giordana Quando sei nato, non puoi piu nasconderti című filmjét láthatta a nézőközönség.

A történet Bresciában kezdődik. Egy tökéletes család. Jómódú szülők és egyetlen fiú. Az édesapa úgy dönt, elviszi fiát vitorlázni, aki egyik éjszaka beleesik a tengerbe. Így kezdődik a kaland, amely bemutatja az illegális bevándorlók valóságát. Sandro-t ők mentik ki a vízből, s viszik magukkal Olaszország felé. Embercsempészet, szerencsétlenek, akik fizetnek azért, hogy egy jobb világba érkezzenek.

A kisfiú különösen két fiatalhoz kezd kötődni. Az egyik Radu, aki megmentette, a másik Alina, állítása szerint Radu húga. A megpróbáltatások után megérkeznek Olaszországba, ahol egy szociális központban gyűjtik össze őket. Sandro nem akarja egyedül hagyni újdonsült barátait, így megismerheti a körülményeket, amibe kerülnek a clandestino-k. A szülők a néhány napos kétségbeesés után, újra karjukba zárhatják elveszettnek hitt fiúkat, aki azonban valamit tenni akar a testvérpárért. Arra kéri szüleit, hogy fogadják örökbe őket. Önzőnek tűnhetnek a szülők, akik nem olyan lelkesek az ötletért, mint a fiú, de igazából csak elővigyázatosak. Látják a veszélyeket, amiket egy gyerek naivitása még nem képes felmérni, mégis engednek Sandro-nak.

A helyzetet bonyolítja, hogy míg Alina kiskorú, tehát az olasz törvények védelme alatt áll, a fiú már betöltötte a 18-at, és mivel hazudott koráról, megnehezítette az örökbefogadás procedúráját. Az éj leple alatt kirabolják a családot, s elmenekülnek. Az érzelmi kár nagyobb, mint az anyagi. A szülők, akik megnyitották otthonukat, s a kisfiú, akiben egy világ dől össze. Belekerül az ördögi körbe, az érzelmei fogságába, ahonnan nem tud kijutni.

Néhány nappal később megtalálja Alina-t, aki prostituáltként dolgozik. Felmerül benne a kérdés, hogy Radu valóban a testvére-e vagy inkább a fiúja. A film vége nyitva marad. Mi történik Alina- val? Hol van Radu? És mit tesz Sandro?

Egy csöppnyi realitás. Az olasz hírekben gyakran hallani, hogy találtak egy hajót telis- tele illegálisan érkezőkkel. Sajnos ez tényleg létezik. Ami a legnagyobb problémát okozza, az az hogy a bevándorlók az amúgyis szegény Dél- Olaszországot célozzák meg, ahol maguknak az olaszoknak sem terem sok munkalehetőség. Így indul el a kriminalitás, a prostitúció, stb.

A drámai pillanatokat a kiváló színészi alakítások támasztják alá. Marco Tullio Giordana már dolgozott Alessio Boni-val a La meglio gioventu című filmben. Boni már ott bebizonyította, hogy helye van Olaszország legjobb színészei között, s nem okoz csalódást mint Sandro édesapja sem.

Utazás az olasz művészetben

Július 12-től egészen szeptember 9-ig látogatható a Szépművészeti Múzeum legújabb olasz vonatkozású kiiállítása, ahol a római Farnesina-gyűjteményből válogatott 100 műtárgy kerül bemutatásra.

A Farnesina-gyűjteményben több mint kétszáz olyan alkotást őriznek, amelyeken keresztül megismerhető az olasz művészet legújabb története. Az olasz külügyminisztérium úgy döntött tavaly, hogy ezt a gyűjteményt Olaszországon kívül is bemutatják, így az első európai állomások között szerepel Budapest is.

Az utazókiállítás a II. világháború utáni időszak művészeti vetületét szeretné bemutatni. A kiállításon festményekkel, szobrokkal, grafikákkal egyaránt találkozhatunk. A gyűjtemény igen összetett mivolta a '45 utáni korszak sokszínűsűgét, az olasz művészet állandó megújulását fémjelzi.

Belépőjegyekről a múzeum honlapján tájékozódhatsz.

Federico Moccia: Ho voglia di te

A Tre metri sopra il cielo sikere után Federico Moccia történetének folytatásával tér vissza. A helyszín még mindig Róma, a szereplők ugyanazok.

Step két év után hazatér Amerikából, ahová fájdalma elől menekült, amikor szakítottak Babi-val. Testvéréhez költözik, aki tökéletes ellentéte. Ugyan Step is lenyugodott az USA- ban, bátyja felelősségteljesen él, szorgalmas a munkájában, vigyáz a dolgaira, félénk, mindig rendezett. Step megismerkedik a szintén vadóc és talpraesett lánnyal, Gin- nel, s újra szerelmes lesz. Mint később kiderül Gin már évek óta szerelmes belé, titokban fényképezi, naplót vezet róla, megfigyeli. Ám újra feltűnik a színen Babi, aki közelgő esküvője előtt szeretne megbizonyosodni arról, hogy már nem szereti a fiút, ezzel teljesen felkavarva Step lelkivilágát.

A Tre metri sopra il cielo felirat még ott van a hídon, emlékeztetvén mindkettejüket arra az elsöprő erejű szerelemre. Egy oly erős, ám kevésbé tiszta és őszinte szerelemre, mint ami Pollo és Pallina között volt. Pallina csodaszép hölggyé vált, ám még mindig siratja elhunyt kedvesét. Babi-val már nem a legjobb barátnők, sőt alig beszélnek. Babi túlságosan is el van foglalva azzal, hogy megfeleljen az ő szintjéhez mért elvárásoknak. Itt kerül igazán a helyére, hozzá megy egy unalmas férfihez, s megkezdi felsőbbrendű életét. Step úrrá lesz félelmén, s végre beleveti magát az új szerelembe.  

A könyvet természetesen megfilmesítették Riccardo Scamarcio és Laura Chiatti főszereplésével. A filmben elhangzik Tiziano Ferro Ti scattero una foto című dala. Tiziano igen sokat fejlődött, hangja biztosabb és kifejezőbb lett, az érzelmek szinte átcsapnak a képernyőn és elöntik a mozitermet. Egy jól sikerült film, mely mindenkit érdekelni fog, ha már ismerik a kezdeteket, az első történetet. Ki ne szeretné tudni, mi történt kedvenc szereplőivel. Jó szórakozást kívánok!

Federico Moccia: Tre metri sopra il cielo

Még tavaly beszámoltunk arról, hogy a római író, Federico Moccia Magyarországon járt, hogy bemutassa első könyvét, a Tre metri sopra il cielo-t. Akkor beígértünk egy könyvajánlót, amit most aztán valóra is váltunk.

Művét először a kiadók visszautasították, ezért ő úgy döntött, hogy saját költségén jelenteti meg azt, s elterjesztette a másolatokat egész Rómában. Jó néhány évvel később véletlenül felfedezték, megkeresték az írót, újra nyomták a könyvet, s hihetetlen siker koronázta türelmét. A történetet megfilmesítették, Step szerepét a jelenleg ajánlatokkal elhalmozott Riccardo Scamarcio kapta.

A főhős Step, a lázadó és vad fiú, aki szemet vet a jó kislány Babi-ra. Babi elfoglalt, gazdag szülők elsőszülött lánya, akik még azt sem veszik észre, hogy szemük fénye ,"rossz társaságba" keveredett. A sok negatív élményt követően megvadult srác egyedül Babi- ban bízik, akinek bármit el tud mesélni, még édesanyja történetét is, aki megcsalta édesapját, s hogy mindezt pont Step fedezte fel. Step megismerteti egy másik világgal, a veszéllyel, a motorversenyekkel, melynek aztán legjobb barátja Pollo is áldozatul esik. Step legjobb barátja és Babi kebelbarátnője, Pallina egymásra találnak, s egy különös szikra lobban lángra közöttük, egészen a fiú haláláig. Pallina úgy érzi, soha többé nem szerethet annyira, s nehezére esik Pollo nélkül élni, Step pedig elveszíti lelki ,"testvérét".

A történetben két világ találkozik: a gazdag, jól nevelt, jól tanuló lány és a semmirekellő, csóró fiú. Sajnos ez a realitás, a féltő vagy éppen elfoglalt, de jól szituált szülők gyermeke mégis egy ,"bűnöző" kezébe kerül. Ami talán még veszélyesebb, hogy főképpen lélekben. Érdekes, ahogy a fékezhetetlen fiúból néha előbújik a romantika. Az író végigjárja Róma helyeit ezzel is közelebb hozván az eseményeket az olvasókhoz. Egy hihetetlen szerelmi történet örömmel, boldogsággal, gyásszal, fájdalommal. Hová tűnnek a szerelmes emlékek? Fáj, mert nem érted, miért múlt el. Miért kell, hogy emlékezzek, amikor tudom, már sosem lesz olyan, mint volt. Mindannyian ismerjük ezeket a gondolatokat. Merüljünk el valaki más boldog és boldogtalan pillanataiban, Step és Babi kapcsolatában! Jó szórakozást kívánok!

Mozgalmas hétvégék Olaszországban

Hetek óta események tömkelegei foglalkoztatják az olasz embert. Mindez kezdődött a polgármester választással, majd végződött a Köztársaság ünnepével.

Május végén az olaszok nagy része megváltoztathatta városa irányítóit. Sokan már csak azért is mentek el szavazni, mert egyes kommunák képviselői már szinte belebetonozták magukat a városházába, s a nép végre újra hallatni akarta a hangját. Nemcsak a polgármesterek, hanem több mint 1000 város és nyolc provincia tanácsának tagjait is újraválaszthatták, vagy leválthatták. Szicília szigetén a szavazás hamarabb zajlott le, mégpedig május 13 és 14-én.

Június 2-án az olasz nép köztársaságának megszületését ünnepli. 1946. június 2-án és 3-án Olaszország lakossága az urnákhoz vonult, hogy kifejezést adjon a kormányzási formát illető véleményéről. Monarchiát vagy köztársaságot akarnak? 12 717 923 ember szavazott, 10 719 284 ellenében az utóbbira. Az egyetlen igazi olasz nemzeti ünnep, melyről a nagykövetségek ünnepségsorozattal és jeles vendégekkel emlékeznek meg. Így történt ez a mi, budapesti Olasz Kultúrintézetünkben is 2007. június elsején.

Il Grande Fratello - a reality show a végéhez ért

Grande Fratello. Big Brother. A nagy testvér. Ugyanaz a valóságshow, amely végigsöpört Európán. Magyarországon szintén sikere volt, mégsem indították hetedszer is útjára, mint Olaszországban. Április végén befejeződött ez a széria is. Hihetetlen tömeg tombolt az utolsó adás helyszínén, a római Cinecitta-nál.

Idén szimpatikus emberek verődtek össze, s a Grande Fratello történetének legszerelmesebb műsorát hozták össze. Vajon igazi érzelmek mozgatták az embereket? Nem csak a bezártság vagy éppen az összezártság szőtte ezeket a szerelmeket? Szerencsére nem egész nap őket lehet látni a tévében, erősen leredukálták a bemutató anyag idejét, a legtöbb időt maga a heti rendszerességgel jelentkező show vette igénybe, amit Alessia Mercuzzi (mi a Tequilla és Bonetti című filmből ismerhetjük) vezetett. Az záróest egyik sztárvendége a végtelenül szimpatikus Tiziano Ferro volt, aki egyik új dalát adta elő.

A finálét négyen kezdték, majd Andrea és Guandelina kiesése után már csak Alessandro és Milo maradtak, mindketten rómaiak. A fődíjat Milo Coretti nyerte, 500 000 eurót.

És mosolyogva végzett vele (E ridendo l'uccise)

Április 17-én 18 órakor egy keserédes komédia teszi színessé a CinemaClub-os estéket. Florestano Vancini drámai elemekkel szőtt filmjének főszerepét Manlio Dovi alakítja, aki kiváló adottságait ebben az alkotásban is bebizonyíthatta.

A XVI. század elején játszódó történet helyszíne Ferrara, az előkelő Estense udvar, a reneszánsz kultúra egyik kiemelkedő része. I. Herkules halála után elszabadulnak az indulatok, négy fia között harag és féltékenység uralkodik. A palotában lakomák tömkelege között intrikák, bosszúhadjáratok, gyilkosságok zajlanak. Moschino-t, az udvari bolondot tudtán kívül beavatják az egyik uralom megszerzési vitájába. Amikor Alfonso herceg hatalomhoz jut, Moschino-t felmentik a felségsértés bűne alól, de a sors egy vitába űzi, amely az életébe kerül.

Florestano Vancini 79 évesen, egy sor televíziós sorozat után, mozikarrierjét ezzel a reneszánsz Itáliáról szóló filmmel koronázta meg, ami az olasz történelem egy darabkáját meséli el. Mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Non aver paura

Közvetlenül húsvét hétfő után, április 10-én 18 órakor a Non aver paura című filmet láthatja a kedves nézőközönség a CinemaClub termében. Két sokunknak ismerős színész alakítja a főszerepeket: a tehetséges Alessio Boni, aki a Meglio gioventu-ban már bizonyított, s a szokásos idegbeteg szerepet alakító Laura Morante, aki ez irányú vonalát már a La stanza del figlio, illetve a L'estate del mio primo bacio című mozikban megmutathatta.

Laura és Franco egy pár voltak, van egy közös gyermekük, a kilencéves Luca. Amikor a nő megcsalja, Franco nem képes megbocsátani, elválnak útjaik, s a férfi minden erejével azon van, hogy elvegye a fiút anyjától. Mivel a gyerektartás épphogy futja a mindennapi szükségletek fedezésére, Laura részmunkaidős állás vállal egy Hot Line-nál, mialatt Franco szépen építgeti kapcsolatát egy hölggyel, persze mindezt titokban. Mindketten titkolják életüket a másik előtt, főleg, mert mindketten jobbnak akarnak látszani, mint amilyenek, leginkább Luca szemében, aki a helyzettől szenvedvén, tudathasadásos állapotba kerül. Kitalál magának egy képzeletbeli barátot, Tommy-t, akivel megoszthatja félelmeit és magányát. Luca fél apja erőteljes figurájától, míg Tommy csodálja őt, s arra vágyik, hogy majd egyszer ő is olyanná váljon, mint Franco. Ugyanaz a kisfiú, két különböző személyiség.

Amikor Laura egyik pedofil kliense fenyegetni kezdi a nőt telefonon, mindenhová követi éjjel-nappal, Laura nehéz döntés előtt áll. Vagy feljelenti, ezzel vállalva, hogy kiderül a titka, amit volt férje felhasználhat ellene a bíróságon, vagy hallgat ezzel veszélybe sodorván kisfiát.

A rendező, Angelo Longoni, többszörös díjas színházi és televíziós szerző, aki fényes mozikarriert futott be Alessandro Gassman és Gianmarco Tognazzi közreműködésével, egy krimit próbált képernyőre vinni, de enyhébb formában. Nem lett igazi thriller, Longoni nem igazán érte el célkitűzését.

Buona visione!

CinemaClub: E gia ieri

Április harmadikán 18 órakor Giulio Manfredonia E gia ieri című filmjét tekintheti meg a CinemaClub hűséges nézőközönsége.

A főszereplő Filippo, elismert televíziós újságíró, mondhatjuk úgy is, hogy egy kisebb sztár. Állandóan rohan, utálatos, kiállhatatlan figura. Amikor Tenerife-re utazik, Enrico, egy fiatal operatőr kíséri el, aki pontosan az ellentéte: kedves és félénk. A csodálatos szigeten megismerkednek Rita-val, a biológussal, aki munkájuk során vezetgeti őket. Filippo alig várja, hogy ,"elhúzhassa a csíkot", ám egy kisebb természeti katasztrófa maradásra kényszeríti...

Tenerife, a mesébe illő paradicsom, klasszikus ki nem állhatom történet, az esti szórakozás garantált. Jó mozizást!

Tre Donne

Sylvia Plath és Alda Merini művét Aurora Kellermann, Silvia Scotto D'Antuono és Enrica Zampetti előadásában március 27-én tekinthettük meg a Caffé Letterario-ban. Színművüket két kiváló zenész, Francesco Frisari és Fabrizio Pieretti kísérte.

A római Caffé Letterario-t -azaz a Via Ostiense-n található kávéházat mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kellemes estét szeretne eltölteni az egyetemi negyedben.

Barátságos légköre, zseniális berendezése sok jóval kecsegtetett minket az estét illetően. Sajnos a hangulat és a jó előérzet a hely választásával be is fejeződött. A darab élvezhetetlenül lett színpadra állítva. Ebből kifolyólag elég durva kritikák hangzottak el már az előadás közben is "Ha beszélsz a szereplőkkel, légy őszinte és mondd meg neki, hogy váltsanak szakmát, mert annak, amit jelenleg csinálnak, nincs semmi értelme!"
Ugyan nem mondtam ki ennyire nyíltan, de valahogy osztottam a véleményét. Maga a szöveg sem volt túl értelmes, de a rendezés még azt a keveset is tönkretette. Igazából nem tudnám, hogyan nevezzem ezt a fajta színházat: modern vagy kortárs?

Nem igazán értettem, miért ment fel az a három lány és két zenész a színpadra. Mit akartak mondani? Valóban játszani akartak? Ez utóbbiban is kételkedem, mert unott fejjel ácsorogtak a színpadon, amikor épp nem volt szövegük, illetve a lelkesség leghalványabb nyomát sem véltem felfedezni bennük, sem az öltözőben, sem a színpadon.
Amikor a darab előtt pangott a helyiség, sajnálkoztam, hogy szegény színészek mennyit dolgoznak, s milyen demoralizáló lehet, hogy senki nem mutat érdeklődést munkájuk gyümölcse iránt, de lehet, hogy a kevés embernek is meg volt az oka. Átfogóbb kritikát nem nagyon lehet írni erről a színházi eseményről, mert semmilyen szinten nem tett eleget annak kritériumainak.

La tigre e la neve (A tigris és a hó)

A CinemaClub március 27-i rendezvénye két olyan nagyszerű színész munkáját mutatja be, mint Jean Reno és Roberto Benigni. A főszereplő Attilio, egy költő, valamint Rómában egyetemi tanár. A saját kis különös világában él, egy másik dimenzióban. La tigre e la neve egy ő általa írt versesgyűjtemény címe, igen elismert könyv műveit kedvelő emberek között.

Attilio már hosszú ideje szerelmes Vittoria-ba, aki maga is irodalommal foglalkozik, éppen az egyik legnagyobb iraki költő életrajzát készíti. Mint általában lenni szokott főhősünk érzelmei viszonzatlanok. A hercehurcának köszönhetően mindketten Irakban találják magukat. Attilio egyetlen fegyvere a költészete.

Sajnos nem ez Benigni legjobban sikerült filmje. A La vita e bella (Az élet szép) igen magasra tette a mércét, ezt már akkor is láthattuk, amikor néhány évvel ezelőtt Pinocchio című filmje megbukott. Benigni keresi önmagát, de nem sikerül igazán nagyot alkotnia. Hála Istennek, már megmutatta, mire képes és azt mi mindannyian az emlékeinkben hordjuk. Ami mindenképp pozitív, hogy szívét-lelkét beletette ebbe az alkotásba is.
Jó szórakozást kívánunk!

Il mio miglior nemico

Március 20-án este 18 órakor régi ismerősök bukkannak fel a CinemaClub kivetítőjén. Carlo Verdone és Silvio Muccino. A két színész anno a Manuale d'amore című filmben játszottak együtt, aminek második része nem rég jött ki az olasz mozikban (Silvio Muccino: az első epizód szerelmes tinijeként tűnik fel, de láthattuk a L’ultimo bacio című alkotásban is). Mellettük felbukkan Agnese Nano is, akit mi a Borostyán című sorozatból ismerhetünk.

A történet főhőse Achille De Bellis, egy fontos szállodalánc managere, mely felesége és sógora tulajdonát képezi. Látszólag mindene megvan, amit egy férfi kívánhat: szép ház, kiváló házasság, remek munka. Ám ahogy közeledik az ezüstlakodalom, s megismerkedik a 23 éves Orfeo-val, akinek nincsenek nagy ambíciói az életben, és akinek korán fel kellett nőnie, elgondolkozik, hogy ez-e a helyes út. A két férfi között egy fajta apa-fia kapcsolat alakul ki.

A film képvilága is igen gazdag, hiszen a vígjáték 130 jelenetét rengeteg helyszínen vették fel, csak hogy néhányat említsek: a gyönyörű és végtelenül nyugodt Sabaudia, az Örök város: Róma, a hangulatos, festői szépségű Como-tó, stb. Mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Mai piu come prima

Március 13-án 18 órakor sok szeretettel vár mindenkit a CinemaClub az Olasz Intézetben. Ezúttal Giacomo Campiotti rendezésében mutatják be a Mai piu come prima című filmet. A történet egy csapat fiatalról szól, akik először találkoznak az élet fontos elemeivel, mint amilyen a fájdalom, a bátorság, a megbízhatóság vagy éppen a szexualitás.

Hat fiatal, friss érettségivel a zsebében, együtt indul vakációzni. Nem különösebben barátok, mégis úgy döntenek, együtt vágnak neki a kalandnak. Van köztük egy fiú, akinek van egy handicap-je, érzékeny és erősen önirónikus, akinek nagy szüksége van őszinte kapcsolatokra. A többiek így automatikusan elgondolkodnak a különbözőség és a szolidaritás problémáiról.

Rómából indulnak, eredetileg a tengerhez, de egyiküknek az az ötlete támad, hogy inkább a hegyeket válasszák.

Miután hazaérnek, el kell határozni magukat, milyen irányba induljanak tovább. Ám a kirándulás alatt minden megváltozott, másképp látják az életüket, s egy felsőbbrendű célt akarnak elérni.

Az ötlet már évek óta a rendező fejében motoszkált, főképpen, mert egy személyes élményt próbált feldolgozni, ugyanakkor a két időszak és környezet természetesen merőben más képet fest. Jó szórakozást !

4-4-2 Il gioco piu bello del mondo

Már a cím is egy szerelmi vallomás. A futballhoz. Nem tudod megérteni, mit eszik a pasid a focin? Vagy hogy az olaszok miért tartják nemzeti sportnak? Március 6-án este 18 órakor talán rájöhetünk.

A film a futball iránti szenvedélyt mutatja be egy no- name csapattal, elégedetlen edzőkkel, kispados játékosokkal. Álmok, melyek elérhetetlenek. Négy epizód négy különböző játékos csapatba való bevezetését adja elő: egy félvér fiú, aki egészségügyi problémákkal küzd; egy nápolyi fiú, aki nehezen tud alkalmazkodni a szabályokhoz; aztán a női foci sorsát pedzegetiki a harmadik epizódban, amikor az edző a Lazio Femminile csapatához hoz egy lányt; majd a negyedik epizód egy kapusról szól, aki tartalék sorsra van kárhoztatva.

Maga a 4-4-2 képlet a film készítésének képlete lehetne: négy rendező, akik a Centro Sperimentale di Cinematografia intézetében végeztek, négy különböző történet, s két, a mozi világában már elismert személy, Paolo Virzi és Francesco Bruni, akik ezúttal producer szerepben mutatkoztak be. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

2007. március 6., 18.00 órakor az Olasz Kultúrintézetben

Rendhagyó CinemaClub
avagy
Carlo Goldoni: Le baruffe chiozzotte

Február 27-én 18 órakor két igencsak különböző, mégis oly hasonló műfaj osztja meg egymással a CinemaClub termét. Gyakran egymással szemben állnak, máskor pedig karöltve szolgálják a művészetet. A színház és a film.

Remélem, sokan felfigyeltek a velencei karnevál forgatagának ellenére is a Carlo Goldoni szoborra a városban, hiszen a jeles drámaíró ott született. Több mint 150 színjátékot írt, melynek nagy része vígjáték, emellett rendezőként és színigazgatóként tevékenykedett. A legtöbbet játszott színpadi szerzők közé tartozik. Az ő művét, A chioggai csetepatét tekinthetjük meg ezen az estén, melynek 1996-os felvételét Fried Ilona, italianista kultúrtörténész rövid előadása vezet be.

A televízió felvétel a milánói Piccolo Teatro-ban készült, a rendezés Giorgio Strehler nevét dicséri, aki 1964-ben rendezte meg a darabot először. Strehler palettája igen széles, Brecht, Shakespeare, Dürrenmatt mellett nagy hangsúlyt fektetett az olasz írók, mint például Eduardo De Filippo, Pirandello vagy éppen Carlo Goldoni műveire is. Ő alapította Paolo Grassival a Piccolo Teatro-t. A főszerepekben Tino Scotti-t, Carla Gravina-t, s Corrado Pani- t láthatjuk. Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánunk!

Prodi - Bukik vagy nem?

Európa nagy problémákkal küzd. Nem csak Magyarország elégedetlen kormányával, hanem Olaszország is. Lassan, mint egy divatlázként indul el a megoldás, bizalmi szavazást kérvényeznek a miniszterelnökök maguk ellen. Gyurcsány már megtette, Romano Prodi pedig valószínűleg emellett dönt a héten, mivel lemondását Napolitano, a köztársasági elnök nem fogadta el.

Az emberek hajlamosak lehetnek azt hinni, hogy az egész parlament nem az ő érdekeikért dolgozik, hanem a saját maguk szórakoztatására szolgál. Egyik ország sem fejlődik igazán, nem old meg problémákat, amik már hosszú ideje burjánzanak, hanem inkább a saját kis cirkuszaikat adják elő. Provokációk, jól elkészített forgatókönyvek, előre hozott választások, minden miniszterelnök másképp próbálja kialakítani képét az emberek szemében. Azzal vannak elfoglalva, hogy egymást fúrják, magukat védjék, újabb összeesküvéseket találjanak ki mindegyik térfélről, hogy az egyik gonosznak tűnjön, de akkor már a másik is. De mi van velünk?
Mi van azokkal a fiatalokkal például, akik nem tudják kifizetni az egyetemet, akik egyszerre tanulnak és dolgoznak, vagy nagy nehezen elvégeznek egy egyetemet, s nem találnak munkát? Mi lesz azokkal, akik az ország (és ebben az esetben teljesen mindegy, melyikről beszélünk) képtelen helyzetét látva maguk is föladják a küzdést, elkeserednek, s ha nem is mindegyik menekül a drog vagy az alkohol mámorába, nagy részük megkeseredik, depressziós lesz, arca kifejezéstelenné válik.

Miközben a parlamentben folyik a játék. Egy országnak becsületére kéne szolgálnia az értelemnek, de manapság nem erény az intelligencia, inkább kolonc. Ráadásul normális ember néha áttekinteni is képtelen a politika ügyeit. Prodi előbb visszarendelte a katonákat Irakból még kormányának kezdetén, ugyanakkor amerikabarát- politikáját nem adta fel. Pont emiatt került végveszélybe: külpolitikai törekvéseit nem mindenki nézi jó szemmel. A helyzet az, hogy már saját koalícióját is nehezen tartja össze. Egyébként érdekes módon, néhány évvel ezelőtt szintén szövetségesei buktatták meg Prodi kormányát.

Prodi nem akar mindent elölről kezdeni, folytatja a megkezdett utat, de mindezt más szellemiségben szeretné végrehajtani. A választások után már beszámoltunk Olaszország kettészakadásáról a közvélemény szempontjából, s vártuk, mit tesz le a kormány az asztalra. De erre nem számítottunk. Mi jön még? És ezek után az emberek még kit választhatnak? A helyzet nem csak Itáliának, hanem a világ legtöbb országának esetében egyre kilátástalanabb.

Felhívás

Ha szereted Olaszországot, akkor társulj az alábbi felhíváshoz!

Mondatokat, mottókat gyűjtünk arról, miért jó Olaszországban
-hogy aztán szép képekkel kiegészítve összeállítsunk belőle
egy képernyővédőt vagy valami mást, szabadon terjeszthető
formában.

Írj nekünk egy mondatot ide:
és küldd tovább ezt a felhívást olyanoknak, akik voltak, vagy
vágynak Olaszországba!Köszönjük a segítséget!

Arrivederci amore ciao

Alessio Boni, Michele Placido, már ez a két név is sikert ígér, hiszen mindkettejükhöz kiemelkedő filmek kapcsolódnak. Február 20-án 18 órakor az Arrivederci amore ciao című alkotást tekinthetjük meg a CinemaClub programjának keretein belül.

A főszereplő, Giorgio, egy terrorista, aki úgy dönt, visszatér Olaszországba, hogy új, normális életet kezdjen. Ezért elmegy a rendőrségre, s feljelenti régi társait, ami büntetését jelentősen enyhíti.
A börtön után minden erejével azon van, hogy újra beilleszkedjen a társadalomba, de mindezt helytelen módon próbálja tenni. Zsarolás, erőszak, gyilkolás keresztezi útját, ami immár messze került hőn áhított normális életétől.

Michele Soavi filmje Massimo Carlotto regényéből készült és a 70-es évek fiataljainak nehéz korszakát mutatja be. A könyv egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Kérdések és kételyek támadnak bennünk, elbizonytalanodunk.
Giorgio-t az az Alessio Boni alakítja, aki mindnyájunknak ismerős lehet a Meglio gioventu című film Matteojaként. Itt is nagyszerűen játszik, ugyan ezúttal nem a szép, hanem a rút fiatalság képeiben tűnik fel. Mindenkinek jó szórakozást!

Közeleg a Valentin nap

San Valentino, Terni város védőszentje és az igaz szerelem patrónusa körül legendák tömkellege kering. Az egyik szerint egy nap Sabino Terni utcáin sétálgatva meglátta a szépséges Serapia-t, és őrülten beleszeretett.

A fiú elment a szülőkhöz, hogy megkérje a lány kezét, de ők elutasították, mondván, hogy ő pogány, míg a család keresztény. Serapia elküdte Valentino püspökhöz, hogy megkeresztelkedjen. Zajlottak az előkészületek a keresztelésre és a közelgő esküvőre, de Serapia nagyon beteg lett, s meghalt. Sabino úgy vélte, imádott hölgye nélkül semmit sem ér élete. Valentino megkeresztelte, majd egyesítette őket a házasság szent kötelékében, s végül boldogsággal teljes álom zuhant a két immár örökké egybeforrt szívre. Ehhez hasonló történetek mesélik el a mártírhalált halt San Valentino életét, akit azért végeztek ki, mert titokban adott össze olyan igazi szerelemben égett párokat, akiket környezetük ebben meg akart gátolni.

Valentin napon elmondhatjuk szeretteinknek, mennyire fontosak számunkra vagy szerelmet vallhatunk valakinek, aki iránt már régóta érdeklődünk. Én sokáig mondvacsinált ünnepnek tartottam, talán még ma is. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazi szeretetet mindennap ki kell mutatni, nem csak egy bizonyos napon. Ugyanakkor a hétköznapokban gyakran elveszik annak kifejezése, hogy mit érzünk a másik iránt. Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani kapcsolatainkat, vagy elfelejteni odabökni a talán már túlságosan megszokott, szinte elcsépelten hangzó szeretlek- et.

Érdemes valami egyedi szerelmi vallomást megfogalmazni, ami pontosan leírja, ami a szívünkben történik. Gyakran ugyan mi magunk sem értjük érzéseinket, de fontos, hogy a másiknak segítséget adjunk abban, hogy megérthessen bennünket. Nem lehet elég sokszor kifejezni szerelmünket és szeretetünket. Fordítsunk egy kis időt arra, hogy meglepjük kedvesünket akár egy saját kezűleg készített meglepetéssel, akár valami finomsággal, például szív alakú süteményekkel, egy több fogásos vacsorával. Kényeztessük el, hogy érezze, nagyon szeretjük, s biztosítsuk afelől, hogy ez az érzés a hétköznapokban is így van. Boldog Valentin- napot!

L'uomo in piu

A két héttel ezelőtti filmhez hasonlóan február 13- án is a nyolcvanas évekbe kalauzol minket a CinemaClub, még pedig Paolo Sorrentino A felesleges ember című munkájával.

A helyszín egy nem mindennapi Nápoly, a főszereplő két vesztes, akiknek ugyanaz a nevük, két személy, egy sors. Tony, aki épp zenei karrierjének "csúcsán" van, cinikus és önközpontú. Külső szemlélő magabiztosnak láthatja, ugyanakkor kokainfüggősége belső gyengeségre vall, ami könnyen megmagyarázható testvére haláláért érzett lelkiismeret- furdalása kapcsán, valamint hogy koncertjeire egyre kevesebben kíváncsiak.
A másik szál szereplője Antonio, egy tisztességes focista, aki ellenáll a futball fogadások csábításának, ám rendkívül félénk és zárkózott. Egy sérülés folytán abba kell hagynia a sportot, elveszíti csapatát, hivatását. Tony csapdába kerül, amikor egy kiskorú lány először felkínálja magát, majd feljelenti őt. Mindketten megpróbálják rendbe hozni az életüket. Míg Tony kiábrándul, Antonio biztos benne, hogy hivatásos edző lesz. A film két reális személyből merít ihletet: a dalszerző Califano-ból és a focista De Bartolomei-ből. Jó szórakozást kívánok!

A.A.A. Achille

Ezen a héten a szokásostól eltérően, nem kedden, hanem csütörtökön (február 8-án) várja közönségét a CinemaClub, mint mindig, 18 órától az Olasz Kultúrintézetben.

Achille, egy dadogó gyermek, aki viszont más téren igen magas képességekkel rendelkezik. A család hosszú ideig hiába keres megoldást, majd elviszik a Villa Agora nevű nyári klinikára. Itt dolgozik dr. Aglieri, egy "félőrült", az "ének- beszéd" feltalálója, melynek lényege, hogy betegeit éneklő hanglejtésben beszélteti. Ugyanitt ismerkedik meg Achille Remo-val, aki új perspektívákat nyit meg előtte azon a téren, hogyan viszonyuljon a világhoz. Drámai elemekkel fűzött, mégis könnyed, már-már vígjátékba hajol a film. A rendezőt dicséri az a könnyedség, amivel ezt a nehéz témát kezeli, valamint a színészek zseniális teljesítményt nyújtanak, például a professzort játszó Paolo Bonacelli. Sokak szerint az alkotásnak sikerült élethűen bemutatnia egy dadogó személy lelkiállapotát. Jó szórakozást kívánunk!

Az első csókom nyara

Január 30-án 18 órakor a CinemaClub a múltba kalauzolja kedves nézőit. Egy sokat forgatott téma, a 80-as évek. 1987 nyarát írjuk. A történet főhőse Camilla, aki szétesőben lévő családjával vakációra indul.

Szülei elhanyagolják, s ezen még a nyaralás sem változtat. Apja házasságon kívüli kapcsolatát pátyolgatja, míg anyja éppen önérvényesüléseként önéletrajzát írja.

Camilla jobb híján beleszeret a medencét tisztító fiúba, aki sokkal idősebb nála. A Notte prima dell'esame című filmhez hasonlóan Carlo Virzi a 80-as éveket mutatja be, egy a felnőtté válás küszöbén álló kislány szemszögéből. Az alkotás egyik központi témája a szociális osztályok, illetve különbségek, mint például a nagyvárosi tehetősek és a vidékiek között.

A kritikusok szerint Carlo Virzi legnagyobb hiányossága, hogy túlságosan követi Paolo, a testvére nyomdokait, s nem alakítja ki saját stílusát. Teresa Ciabatti, a film alapjait szolgáltató regény írónője, önéletrajzi vonásokat, adatokat dolgozott fel könyvében. Édesapja sebész volt, rendkívül elfoglalt ember, s első csókját is valóban Orbetello-ban kapta. Camillát Gabriela Belisario alakítja, aki reméli, hogy folytathatja ezt az ugyan kemény, de óriási elégedettséggel és energiával töltött pályát. Mindenkinek jó szórakozást!

Ti lascio, perché ti amo troppo

Január 23-án 18 órakor megint sok szeretettel várja a mozi szerelmeseit az Olasz Kultúrintézet. Történt már veletek, hogy valaki elhagyott titeket, vagy éppen ti szakítottatok, s mivel semmi más nem jutott eszetekbe, azzal indokoltátok, hogy Elhagylak, mert túlzottan szeretlek (Ti lascio, perché ti amo troppo)?

Velem még nem, de ki tudja, mi minden történik az emberek fejében, meg mások életében. Mindenesetre Daniela így búcsúzik Mariano- tól, aki először természetesen összetörik a hír hallatára, hogy kapcsolata pillanatok alatt romokban hever. Hiába a sok csajszi, akit bemutatnak neki, gondolatai csak a hirtelen eltűnt volt barátnő körül forognak, és mély depresszióba süllyed. Amíg meg nem ismeri Ana Paula- t, a brazil lányt, s visszatér az életkedve. Végre újra szerelem gyúl szívében, de sajnos nem olyan könnyű meghódítani a hölgyet. Egy újabb vígjáték a CinemaClub termében! Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánunk!

Egy csepp Olaszország Magyarországon

Ezúttal csak egy érzést szeretnék megosztani veletek. Olvasóink és köztünk a kapcsolat, hogy mindnyájan szeretjük Itáliát és az odavalósiakat. Tudjátok, néha kóválygok az utcán, meglegyint egy ismerős szellő, s hiányolom Olaszországot. Csak a hangulatot, egyszerűen az atmoszférát. De aztán, ha körülnézek, rájövök, hogy megvan ez Budapesten is.

A sok olasz, családok, idősebbek, gyerekek, akik szilveszter másnapján az újévi koncertre igyekezett, mindenki, aki a CinemaClub lelkes nézője, aki részt vesz az Olasz Intézet kulturális programjain. Az Intézet fog össze minket, akik szeretjük Olaszországot és azokat, akik ugyan olaszok, de jelenleg itt élnek. Számukra is egy biztos pont ez a hely, ahol találkozhatnak, vagy egyáltalán ismerkedhetnek. Kialakítják saját társaságukat, saját focicsapatukat, megszervezik közös programjaikat már az intézeten kívül. Létrehoznak egy kis saját szigetet Magyarország szívében. Aztán bepattannak a kocsiba, azok, akiknek van, szállítják a többieket, azzal a sajátságos vezetési stílussal, amit mindannyian csodálunk és rettegünk egyszerre. Hódolnak kedvenc nemzeti sportjuknak, a focinak, így aztán már az úton kihasználjuk az időt bizonyos akciók magyarázásával, aztán pedig a pályán.

Az összetartás, az intenzív szociális élet az, ami megkülönbözteti az olaszokat tőlünk. Esténként összeülnek vacsorázni, s elképzelhetetlen, hogy otthon üljenek, ha nincs semmi dolguk. Megosztanak mindent egymással, hangosan, csaknem kiabálva társalognak, jókedvűen nevetnek, szenvedélyesen szeretnek, intenzíven élnek az élet minden terén, gyakran nem válogatják meg a szavaikat, mégis imádjuk őket, nem lehet haragudni rájuk, bármilyen rossz dolgot is ötlöttek ki.

És vannak, akik itt élnek velük, mellettünk, az orrunk előtt. Sokat tanulhatunk tőlük. Jó érzés, ahogy sétálgatok az utcán, belebotlok az olasz barátaimba, akik magukban hordoznak egy darabka Itáliát, és képzeletben odarepítenek, valahányszor találkozunk.

Federico Fellini - abiti e disegni

Sokak állítása szerint, az olasz film haldoklott, haldoklik és haldokolni fog, mégis virágzik és virágzott, s feltételezéseim szerint, ezt a tendenciát később is megtartja. Federico Fellini zsenialitása szintén öregbíteni látszik a filmvilág hírnevét. Szinte mindenki hallott már róla, vagy például a Dolce vita című filmről. Nem csak kiváló rendező volt, hanem maradandót teremtett forgatókönyveivel is. Életművét mindig megéri dicsérni. Csakúgy, mint az olasz mozit és annak minden területét.

Ezt teszi az Olasz Kultúrintézet is a Federico Fellini – jelmezek és rajzok című kiállítással, amit január 11-én 18 órakor Stefano Pivato, Rimini Város Kulturális Főosztályának vezetője és Arnaldo Dante Marianacci, az Olasz Kultúrintézet igazgatója nyit meg. Egy-egy alkotás megszületéséhez töménytelen mennyiségű munka, anyag és hozzáértő ember kell. A film sem csak egy jó forgatókönyvből áll. Ugyan néha mellékesnek tűnhetnek, sőt háttérbe szorulhatnak egyéb területek is, mégsem feledkezhetünk meg róluk teljesen. Ahogyan például a díszlet és jelmezek nélkül sem lehetett volna olyan fantasztikus Fellini azon filmje, amit a megnyitót követően vetítenek le.

A Roma számos díjat, illetve nominálást zsebelt be. Kvalitása mellett a díszletet és technikai felkészültségét díjazták. Egy vidéki a csodálatos és hatalmas Rómába érkezik 1939- ben, szembesül egy másik világgal. Az ő benyomásait, meglátásait mutatja be a film, amihez nagyon jó szórakozást kívánunk! Értékes gondolatok, kritika, érdekes látványvilág, minden egyben van az egykori sikerrecepthez!

Piemont után Budapesten

Ha van kedvetek egy kis kultúrához így év elején, egy olasz kiállítást tudunk javasolni.

Az Olasz Kultúrintézetben január 31-ig 10 olasz művész alkotása vendégeskedik.

A kiállítás hétfőtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 10-13 óráig látogatható.

Jó szórakozást és Boldog Új Évet!

Passo a due (Kettős lépés)

Ez évben utoljára jelentkezik a CinemaClub, méghozzá egy különleges, igaz történeten alapuló táncos filmmel. December 19- én 18 órakor a Passo a due című alkotást tekintheti meg a közönség. A főszereplő Beni, a tiranai táncakadémia egyik növendéke, aki álmaitól vezérelve Olaszországba indul.

Igazi táncos akar lenni, végül Rómába érkezik. Egy nő kelepcébe csalja őt és négy másik balettáncost. Ígéretekkel kecsegteti őket, hogy Európa legnagyobb színházaiban fognak fellépni, de igazából egy pincében folyik az ügylet, néha pedig vidéki rendezvényeken szerepelhetnek. De Beni nem azért tett meg ekkora utat, hogy feladja. Meghallgatásokra jár, megismer egy lányt, és kijut börtönéből. Az élet másik oldala várja, ahol nem könnyű a túlélés, főleg tartózkodási engedély nélkül.

A film nagy részben a Benit alakító színész, Kledi Kadiu életének igaz momentumjait mutatja be. Ő másfél évig élt Olaszországban, ahol egy Rovereto társulatban táncolt. Egy televíziós meghallgatás kapcsán ráérzett a tartózkodási engedély hiányára, s visszament Albániába. Két évébe telt, míg megszerezte a szükséges dokumentumokat. Kledi egyik nagy álma, hogy musicalben szerepelhessen, mert így kapcsolatot építhetne fel a közönséggel is. Mindenkinek jó szórakozást és áldott ünnepeket kívánunk!

Private

December 12-én este 18 órakor a megszokott módon CinemaClub, ahol a Private című film kerül vetítésre. A háború mindnyájunkat megkeserít. Olyan sok szenvedést kell elviselnünk az életben. Néha a kisebb dolgok is felülmúlják erőnket, hát, még ha látjuk meghalni szeretteinket, vagy ha elveszítjük azt, ami az életünket jelképezi.

A történet egy palesztin család és izraeli katonák önkéntelen együttélését mutatja be. A film készítői az események intimebb oldalát próbálták ábrázolni, mint ahogy azt a szerzőtől, Saverio Costanzo elvárhatjuk, akit eddig dokumentumfilmjei kapcsán ismerhettünk meg. Egy tűzpárbaj következtében az izraeli hadsereg elfoglalja a palesztin család házának második emeletét. Felszólítják őket annak elhagyására, de ők inkább maradnak, így arra kényszerülnek, hogy megosszák mindennapjaikat az idegenekkel. Az élet rendes kerékvágásban megy tovább, a gyerekek járhatnak iskolába, a felnőttek dolgozni, a terror nem fizikai, hanem pusztán lelki síkon folyik. Nem egy szokványos, szórakoztató este elé néz a közönség, de mindenképp érdemes megnézni a 2005- ös locarnói filmfesztivál egyik kitüntetett filmjét. Jó szórakozást!

Giuseppe Verdi Aida- ja Magyarországon – egy modern opera

Az Aida-t mindannyian ismerjük, ennek egy modernizált változatát láthattuk november 29-én a Sportarénában. Találkozhattunk érdekes, néha azonban kevésbé szerencsés megoldásokkal is. Háromszáz művész dolgozott azon, hogy a közönség minél színvonalasabb előadást láthasson, melynek nyelve a csodálatosan hangzó olasz volt.

Hál’ Istennek angol feliratozásról is gondoskodott a szervezőbrigád, mert a szöveg megértése még olasz embereknek is gondot okozott volna.Így persze érthető, hogy évszázadokkal ezelőtt miért olvasta a publikum a libretto-t az előadás alatt. Az opera egyik talán legnagyobb deficitje, hogy alig lehet érteni, mit akar mondani a színész. Emellett a szöveget radikálisan meg kellett volna húzni, egyes jelenetek egyszerűen túl hosszúak és unalmasak voltak.
A vetítéssel megoldott díszlettel remek perspektívákat és nagy hatást tudtak gyakorolni a megalkotók, bár a képek váltakozásának okát nem mindig lehetett átlátni, a díszlet néha nem logikusan cserélődött. Nem beszélve arról, hogy a technika ördöge is megtréfálta a műszakiakat, így mindenképp elgondolkoztató, vajon megéri-e ilyen bonyolult technikai megoldásokat bevállalni.

A darab meglehetősen akadozott, sok volt benne a megmagyarázhatatlan szünet, amikor a színpad elsötétült, s nem történt semmi. A színpadi munka sem volt gördülékeny, a színészek keveset mozogtak, kevés volt a színpadon történő cselekvés.

Az előadás csúcspontjait egyértelműen a sok szereplőt megmozgató jelenetek jelentették, amik elbűvölték a közönséget is. Az egyik ilyen kifejezetten szépen sikerült résznek tekinthetjük a Ptah, az egyiptomi vallás egyik legősibb és legfelsőbb teremtőistenének tiszteletére bemutatott szertartást. Ott sikerült megfogni a misztikumot és az egzotikumot, amiről az egész darab szólhatott volna, hiszen a modern ember áhítozik a régi spirituális kincs után. Az itt különleges szerephez jutó férfikórus, ami később remek kontrasztként szolgált a női énekesekkel, szinte letaglózott minket.

A darab helyenként elbűvölt, s maradandó élményekkel gazdagított, de Verdi operáját nem kedveltem meg különösebben. Látni lehetett a társulat rengeteg munkáját, de magából az előadásból hiányzott az erő. Már pedig a zenének mindent elsöprő ereje van, s egy igazán jó produkciónak ezt meg kell mutatnia.

Tom Cruise és Katie Holmes Olaszországban esküdtek

Nagy volt a kavarodás Rómában a hétvégén, ugyanis Tom Cruise és Katie Holmes úgy döntött, már novemberben kimondják egymásnak a boldogító igent, még hozzá egy Rómához közel eső városkában.

A Bracciano-ban található Odescalchi Kastély remek választásnak ígérkezett. 1998-ban kötettett itt egy másik álomházasság is, Eros Ramazzotti és Michelle Hunziker-é, ami azonban nem bizonyult hosszú életűnek.

A Cruise-Holmes pár kisebb problémába botlott a szervezések kapcsán, mivel szcientológus szertartást akartak, erre pedig néhány nappal az esküvő előtt még nem kapták meg az engedélyeket, így félő volt, hogy más helyszín után kell nézniük. Végül azonban mégis minden rendben ment, és a három napig tartó ünnepség keretein belül a hétvégén Tom Cruise és Katie Holmes összeházasodott. A meghívott vendégek száma a 150 és 250 közé tehető, megjelent John Travolta, Victoria Beckham, Jennifer Lopez is. A pár és első közös gyermekük, Suri ruháját Giorgio Armani tervezte, az esti vacsorán pedig Andrea Bocelli énekelt.

Az ex-feleség, Nicole Kidmann ugyan nem jött el, de nászajándékát, egy 2200 dollár értékű Baccarat kristályvázát már eljuttatta a fiatal párnak. Tom és Katie nászútjukat a Földközi- tengeren kezdik, majd Haitinak veszik az irányt. Sok boldogságot!

CinemaClub: Amatemi (Szeressetek engem)

Mindnyájunkat hagytak már el, vagy ha mégsem, bármikor megtörténhet. Ez tény, erről nem érdemes filozofálni. De arról igen, hogyan lehet felállni egy ilyen helyzetből. Önsajnálat, újabb tevékenységek bevonása az életünkbe, vagy egy új partner megjelenése. De vajon ha kellő lelki felkészültség nélkül csak a magánytól való félelmünk enyhítésére ugrunk bele egy új kapcsolatba, nem leszünk még sebezhetőbbek?

Hány nagy és igaz szerelmünk lehet egy életben? Létezik egyáltalán a nagy Ő? A cím szerelemért és szeretetért kiált.

Nina húsz évesen házasodott meg élete nagy szerelmével, ám a férfi váratlanul elhagyja öt tizenöt évnyi házasság után. A nő kezdetben nem tudja túltenni magát a csalódáson, de aztán kibontakozik, élete összetettebbé válik az érzékiség területén is, majd...Vajon újra megtalálja a szerelmet? Vagy inkább férjével békül ki? Egy örökérvényű téma Pier Francesco Favino és Isabella Ferrari főszereplésével.

Mindenkinek jó szórakozást kívánok november 21-én 18 órakor a megszokott CinemaClub- ban, az Olasz Kultúrintézet szervezésében!

4. közép- európai olasz filmfesztivál

2006. november 9 és 18 között kerül megrendezésre a 4. közép-európai olasz filmfesztivál a Puskin moziban. Eddig minden évben kiváló választékkal kecsegtettek minket a szervezők, s ebben az évben is hűek maradtak e jó szokásukhoz. Az olasz mozi virágzó termékei közül tíz filmet választottak ki, melyeket olasz nyelven, s igény szerint magyar szinkrontolmácsolással lehet megtekinteni.

Minden film elején, ahogy azt már az Olasz Intézet Cinema Club programjain megszokhattuk, egy rövid beszámolóban mutatja be egy-egy szakértő a később látottakat. Az előadásokat meghívott vendégek színesítik: rendezők, szereplők, forgatókönyvírók és producerek teszik tiszteletüket.

A filmekben pedig találkozhatunk számunkra ismerősen csengő nevekkel, mint Sergio Castellito, aki Marco Bellocchio új alkotásának (Il regista di matrimoni; Házasságok rendezője) főszereplője. Valljuk be, egyedül e két személy közreműködőse máregy kellemes estét garantál. De viszontláthatunk egy már ismerős filmet, amit egyszer már bemutattunk mi is itt, az Olasz Portálon, a Manuale d'amore-t (A szerelem kézikönyve), amit mindenkinek csak ajánlani tudok.
A fesztivál felhozatalán belül mindenki talál magának való filmet, ezért mindenkit bátorítok arra, hogy használja ki ezt a hetet, ami az olasz filmvilág jegyében telik. Nagyon jó és tartalmas szórakozást !

Műv.töri 5. rész: Raffaello

Művészettörténeti speciálunk első részében már bemutattam Vasari beosztását az olasz művészeket illetően. A reneszánsz művészet fejlődését három nagy részre osztotta: Trecento (gyerekkor), Quattrocento (fiatalság), valamint a Cinquecento (érettség). Michelangelo volt számára a tökéletesség, őt ez utóbbi kategóriába sorolta. És hova került Raffaello?

Ugyan ő is már a harmadik korhoz számoltatik, mégis egyfajta közbeeső pozíciót osztott rá Vasari, ami annyit jelent, hogy szerinte Raffaello munkássága kezdete még a második korba esett.
Vasari leírása szerint, Raffaello rendkívül szerény és jóságos ember volt és műveiben világosan visszaadta a lélek összes, általában ritka erényét, mint amilyen a kecsesség, a szépség. Ugyan Michelangelo és Raffaello legkiemelkedőbb művei ugyanabban a városban születtek, két külön világ nyílik meg előttünk. Raffaello optimista jellemét az is kifejezi, hogy művészete telve van harmóniával, nyugalommal és kecsességgel. Michelangelo bizalmatlanságának sem Leonardo Da Vinci, sem Raffaello nem tetszett. Szemében mindketten a világi, arisztokratikus és optimista életfelfogás képviselői voltak, s ahogy Buonarrottit ismerjük, ez nem túl jó tulajdonság.
Jövő héten közelebbről megismerkedhetünk Raffaello életútjával és kiemelkedő alkotásaival.

Leonardo Da Vinci

Ezen a héten egy újabb nagyszerű reneszánsz művészt áll módomban bemutatni. Egy lángész volt, ám különös viselkedését és sokoldalú tehetségét értetlenül bámulták kortársai.

Leonardo is elmélyedten tanulmányozta a világ és a művészet titkait. Korának legszebb férfiai közé tartozott, szerette a társasági életet, szenvedélyes zenebarátként ismerték. Lorenzo de Medici egy dalnokverseny kapcsán Milánóba küldte, ahonnan 20 évig nem is tért vissza, sokoldalú tudásával és szellemességével az udvar fényét volt hivatott emelni.Kevés alkotása maradt meg ebből az időszakból, viszont folyamatosan kísérletezett.

Állandóan magánál hordott egy füzetet, amelyben följegyezte a gondolatait. Balkezes révén, tükörírással, vagyis jobbról balra rótta a sorokat. Anatómiai, matematikai, geometriai tanulmányok, valamint az ember titkainak kutatása előzte meg az Utolsó vacsorát, mely a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor ebédlőjének falán található és sajnos alaposan tönkrement, mert alkotója itt éppen az olajjal kísérletezett, ami nem annyira időálló. Ez a kép Goethe-re is lenyűgöző hatással volt, sőt manapság sokan foglalatoskodnak vele a Da Vinci-kód című film kapcsán. Sokan megfestették már a jelenetet, de Leonardo itt is újított: a helyszín egy tágas terem, Jézus a szimmetrikus elrendezésű kompozíció középpontja.

A "leonardói mosoly" is lassan kialakul, első példáját a sziklabarlangos kép angyalánál láthatjuk. Ne felejtsük el, hogy egyik leghíresebb alkotása a Mona Lisa, ami ma a párizsi Louvre-ban megtekinthető.

Ez időtájt Firenze kulturális élete sok csapást szenvedett el. Medici már nem élt, Savonarola tönkretette Firenzét, Pietro Soderini, kiváló tudású humanista pedig megpróbálta visszaállítani a város régi hírnevét, ám az új központ mégis Róma lett. Az 51 éves Leonardo (Michelangelo ekkor 28 éves volt) Rómában is szerencsét próbált, de a pápa nem fogadta szolgálatába. Visszament Milánóba, majd elkísérte I. Ferencet Franciaországban, ahol haláláig élt. Egy kivételesen nagyszerű művész, aki hazájától távol halt meg, de hatalmas örökséget hagyott hazájára, Itáliára.

La spettatrice

Október 31-én újból sok szeretettel vár mindenkit 18 órai kezdettel a Cinema Club. Ezúttal Paolo Franchi La spettatrice című filmje kerül vetítésre.

Egyik főszereplője, Valeria, akit a jól ismert Barbora Bobulova alakít, 26 éves, félénk nő, aki Torinóban él és tolmácsként dolgozik. Magányos, de aztán különösen érdeklődni kezd szomszédja, a negyvenes éveit taposó Massimo iránt, akinek lakásának ablakai éppen a lány ablakával szemben vannak. Ismerős a séma? Valóban az ötletet már nem egyszer feldolgozták, az egyik leghíresebb olasz verzió a La finestra del fronte, amely A szemközti ablak címen magyarul is futott a televízió képernyőjén. Kívülről szemléli a férfi életét, ám titkos vágyait, álmait is köré formázza. Amikor a férfi Rómába költözik munkája miatt, Valeria követi őt. Megjelenik egy harmadik figura is, Massimo társa, Flavia személyében. Felettébb romantikus, drámai film kiváló színészi alakításokkal. Jó szórakozást!

Filmfesztivál Rómában

Amikor néhány hete bemutattuk a velencei filmfesztivált, már említettük, hogy rá egy hónapra kerül megrendezésre ennek római testvére és nagy konkurenciája.Október 13 és 21 között Róma belemerült a mozi világába.

A fesztivál nemcsak a filmről szólt, a programokat koncertek és kiállítások tették még színesebbé. Például meg lehetett tekinteni Bernardo Bertolucci új alkotásának, a L'ultimo Imperatore című film kosztümjeit, de Visconti és Alberto Sordi is szerepet kapott.

A szervezők bevonták egész Rómát a forgatagba: a Piazza Barberinitől a Porta Pinciana-ig díszletek sorakoztak, a Piazza del Popolo-n egy hatalmas kivetítőn követhették nyomon az eseményeket a római polgárok, a Termini állomáson pedig halhatatlan mozisztárok képei hívogatták az embereket. A programon belül létrehoztak olasz esteket is, így például október 17 és 20 között a Casa della Memoria e della Storia épületében tizenkét rendező tizenkilenc 1957 és 1967 között készült filmjét mutatták be. Olyan rendező nagyságok ezek, mint Bernardo Bertolucci, Marco Bellocchio, akik később más irányba indultak, valamint Luigi Di Gianni, Piero Nelli, hogy csak néhányukat említsem, akik továbbra is a dokumentumfilmek világát részesítik előnyben.

Az alkotások az 1950 és 1960 közötti időszakot idézik meg. A filmeket Pier Paolo Pasolini szövegei és versei vezették be, amelyeket Gian Marco Tognazzi és Stefania Orsola Garello adott elő, valamint ezt követően interjú készült néhány rendezővel, kritikussal és történésszel.
Egyértelmű, hogy az olasz film messze van a kihalástól, habár már évtizedek óta halálhíre előzi meg, mégis képes újból és újból megújulni. Szerintem nem feltétlenül konkurenseknek kell tekinteni Velencét és Rómát, hanem büszkének kell lenni, hogy Olaszországnak ilyen sok "megmutatnivalója" van.

Művészettörténet- speciál 4. rész: A reneszánsz pápák

A középkori Európa legfőbb központja Róma volt, ahol a nyugati egyház főpapja, a pápa székelt. Az avignoni-fogság hetven évre megfosztotta Itáliát az egyházi főhatalom jelenlététől, minek következtében megcsappant az idegenforgalom, a pápai jövedelmek máshová folytak, tehát Róma elszegényedett.

A Quattrocento második felében tért vissza az első egyházfő, aki tekintélyét a kultúra pártfogásával akarta helyreállítani. Mivel Róma e téren sem ékeskedett akkoriban, elsősorban Firenzéből és Umbriából hozatott mestereket. Az első "reneszánsz" pápa, V. Márton kezdte meg a város újjáépítését, mivel az egyházfői palotát is lakhatatlannak minősítették. A Vatikán palotái Brunelleschi és Alberti nevét dicsérik, Fra Angelico és Benozzo Gozzoli voltak első falképfestői. Megalapította a híres vatikáni könyvtárat és a Capitoliumi Múzeumot.

Utódai folytatták munkáját, így fél évszázad múlva Róma Itália egyik legszebb városa lett.
Egyfelől sokat lehetne mesélni a pápák bűneiről, másfelől dicsérő szavakkal is illethetnénk őket főképp a kultúra és a művészetek pártfogása miatt. Világi hatalomra törtek, ízig- vérig humanisták voltak, pogányul éltek, földi gyönyörűségeket hajszolva. Az udvar lezüllött, állandósult a korrupció, a vesztegetés, ugyanakkor nagy részük igen művelt volt, akadt köztük kiváló tudós, költő és író is.

VI. Sándor tette le a nagyszabású műpártolás alapjait. Igazi zsarnoki jellem volt, világhatalommá tette Rómát. Itália egyesítésének jelszavával végigpusztította az országot, gátlás nélkül rabolt, ölt és gyilkolt. Pénzért biztosította a bűnök bocsánatát. II. Gyula is inkább volt hadvezér, mint békés irodalmár. Állandóan hadjáratokat vezetett.

X. Leó, Lorenzo de Medici fia, volt az első méltó képviselője a reneszánsz kultúrának. Sokat áldozott antik műkincsekre, tudós főpap volt. Nem szerette a háborút, az élet gyönyöreit annál inkább. Ő volt az utolsó "nagy reneszánsz pápa".
Manapság Róma nem tör világhatalomra, a pápa békésen teszi a dolgát. Mégis úgy érzem, leginkább egy szimbólummá vált. A vallás című cikkemben tovább feszegetem a témát!

A vallásról elmélkedtem 1. rész

Az emberek elveszítették a maradék érzékenységüket is, hogy azt a kevés spiritualizmust felvegyék, amit tálcán kínálnak, miközben állandóan azt keresik, kutatják. Bizonyos kultúrák magasabb spirituális hagyományokkal, érzékkel rendelkeznek, mint mi, nyugatiak.

Olaszország erősen katolikus, Róma a katolicizmus székhelye a Szent Péter Bazilikával és a pápával. Az idősebbek még rendszeresen járnak szentmisére, zarándoklatra, a pápa képei és egyéb őt ábrázoló kegytárgyak találhatóak lakásukban, miközben a fiatalok hagyomány szerint elsőáldoznak, talán még tovább is eljutnak "egyházi pályafutásukban", de legtöbbjüknek ezután már elege lesz vallása gyakorlásából. Ugyan katolikus vagyok, de mióta Mexikóban megismerhettem nemcsak hogy egy másik vallást, hanem az "Istennel való érintkezés" egy másik formáját, erősebbé vált bennem, amit már előtte is tudtam: A vallás egyéni, individuális. Ezzel a cikkel pedig egyetlen szándékom, hogy bemutassam azt, amit Mexikóban láttam.

Művészettörténeti speciálunkban már felhívtam a figyelmet a reneszánsz pápák életvitelére, valamint aggályomra, hogy a pápa egyre inkább egy szimbólummá válik.
Egyre többször érzékelem az ürességet egy-egy szentmise kapcsán, amit az is bizonyít, hogy egyre kevesebben járnak templomba, s ott is főleg az idősek növelik a létszámot. Persze nem kell feltétlenül így lennie, hiszen gyerekkoromban nagyon szerettem templomba járni, az egy lelki élményt adott, mert különleges kezekben pihent a templom, különleges emberek álltak ott, s beszéltek hozzánk. Nem azért akarok templomba járni, mert istenfélő vagyok, mert félek Isten haragjától, hanem azért mert hozzátesz valamit a belső életemhez. És ezt tapasztaltam meg Mexikóban, ahol nem okozott problémát, hogy egy szentmise négy órás. A mexikói majákra, illetve leszármazottaikra, csakúgy, mint Közép- és Dél-Amerika nagy részére ráerőltették a katolikus hitet. Nem csoda, hogy mostanság a szabad vallásgyakorlás idején, egyre többen döntenek a cristiano (keresztény) hit mellett, amit mi a protestánsokkal azonosítunk.

Jövő héten leírom közelebbről a cristiano hitet és amit én megtapasztaltam. Mint említettem, katolikusnak kereszteltek, de Hamburgban evangélikus templomba, Mexikóban pedig cristiano-k közé jártam. Azt teszem, ami a lelki életemnek a legjobb. Nem akarok erre buzdítani senkit, csak meg szeretném osztani Veletek spirituális élményeim.

Ingeborg Bachmann - egy élet vándorúton

"Sie konnte überall leben, fühlte sich aber nirgends zu Hause." (Max Frisch)
,"Bárhol tudott élni, de sehol sem érezte magát otthon." (Max Frisch)

Max Frisch helyesen fogalmazza meg Ingeborg Bachmann talányát. Talán ezért érzem magamhoz oly közel az írónőt.

Ingeborg Bachmann az 1945 utáni osztrák irodalom egyik legjelentősebb képviselője volt. A róla készült kiállításon, amit a Petőfi Irodalmi Múzeumban nyitottak meg még szeptember végén, nem véletlenül volt jelen két nagykövet is. Ingeborg Bachmann ugyan Klagenfurtban született, de aztán nekiindult a nagyvilágnak.

Párizs, München, Zürich, Frankfurt am Main, ám leghosszabb ideig a csodálatos Rómában élt, ahol tragikus körülmények között egy hotelszobában hunyt el. Innsbruckban, Grazban és Bécsben a filozófiának, a pszichológiának és a germanisztikának szentelte magát. Mindkét nagykövet kihangsúlyozta, hogy Ingeborg Bachmann három ország választóvonalán született. Az osztrák-szlovén határ közelében, egy órányi útra Olaszországtól.

Műveiben szerepet kap a szerelem, a halál, valamint az ember és a természet közötti kapcsolat. Római élményeit, tapasztalatait olvasóival is megosztotta, még hozzá a Was ich in Rom sah und hörte című könyvben. Malina című egyik leghíresebb alkotásából mozifilmet is készítettek 1991- ben.
Hontalannak tűnhet ugyan, de sok ország gyermekévé fogadja. Ezt bizonyítja, hogy a nagykövet urak megjelentek a megnyitón és halála után is díjazták az írónőt, aki szerette az általuk képviselt országokat.

Vittorio Gassman

A német- olasz származású színész nem rögtön a színészi pályán kezdett, hanem először jogot tanult, de aztán megszakította tanulmányait. Rómában az Accademia Nazionale d’Arte Drammatica nevű intézményben sajátította el a színészmesterséget. A "La nemica" című darabban debütált a színpadon, majd megalakította saját társulatát, melynek igazgatója lett. Az olasz színház egyik legelismertebb fiatal színésze volt akkoriban, ugyanakkor említésre méltó karriert futott be a mozi világában is.

A "Mattatore" kirobbanó sikerét követően ez lett beceneve. Az "I soliti ignoti"- ban játszott dadogó tolvaj alakításáért Ezüstszalagot kapott. Filmbeli sikerei ellenére soha nem hagyta magára a színházat. Életművének utolsó részében repertoárjához kapcsolta a költészetet is, hogy külföldi szerzők műveit is megismertethesse Olaszországban. Helyenként magánélete miatt kritizálták: jó párat, és csak színésznőt vett el feleségül, botrányok övezték válásait és sokan elítélték őt ateista nézetei miatt.

"Recitare non e molto diverso da una malattia mentale: un attore non fa altro che ripartire la propria persona con altre. E una specie di schizofrenia." (Vittorio Gassman)
"Szerepet játszani nem sokban különbözik egy mentális betegségtől: egy színész nem csinál mást, mint saját személyére másokét osztja. Egyfajta skizofrénia." (Vittorio Gassman)

Az Olasz Kultúrintézet október 10-én este hat órától Vittorio Gassmanra emlékezik, s levetíti a L'armata Brancaleone című filmet, mely 1966- ban került bemutatásra Mario Monicelli rendezésében, s a világháború utáni olasz filmtörténet egyik legkiemelkedőbb sikere volt. Mindenkinek jó szórakozást!

ÚJRA CINEMA CLUB:

Ti amo in tutte le lingue del mondo

Október 3- án 18 órakor újra indul a Cinema Club programja. Az első vetítésre kerülő film címe Ti amo in tutte le lingue del mondo. Gilberto, a negyvenéves testnevelés- tanár házassága hirtelen tönkremegy, így a férfi testvérével, Cateno- val költözik össze, egy kissé problematikus ember, aki egykori úszó bátyja árnyékában él.

A szerelem nehéz dolog, főleg ha valaki hiába vágyik viszonzásra. Ebben a helyzetben vergődik a tizenhat éves Paolina is, aki beleszeret Gilberto- ba. Minden formátumban próbálja megvallani szerelmét, Gilberto pedig menekül a heves érzelem elől. Amikor a diáklány életveszélyesen megfenyegeti, hogy megöli, ha másik nővel látja, a tanár kétségbeesik. Ugyanis ő pedig Margherita-ba szeret bele.

A történet olyan szerelmek köré épül, amelyek eleve halálra vannak ítélve: vagy meg sem születhetnek vagy kudarcot vallanak. A forgatókönyv elkészítése egy immáron hosszú évek óta tartó művészi együttműködést erősít meg, még pedig a rendező Leonardo Pieraccioni és Giovanni Veronesi között. Utóbbi kreatív elmét többen ismerhetik, akik rendszeres olvasói rovatunknak, hiszen a Manuale d'amore című film is az ő nevéhez fűződik. A komoly és olykor fájdalmas téma ellenére vígjátékról van szó, s biztos vagyok benne, hogy a két kiváló koponya, Pieraccioni és Veronesi nem hazudtolják meg magukat e téren sem.

Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

Művészettörténet- speciál 3. rész: La Pieta

Valahányszor Rómában vagyok, ellátogatok kedvenc szobromhoz, a Pieta-hoz. Valami megfog benne. Képes vagyok hosszú perceken keresztül előtte állni, s csodálni. Megmagyarázhatatlan, de így van. A firenzei Uffizi-ben látott borzasztó Mária-ábrázolások után jól esik, egy igazán szép nőt látni.

Michelangelo egyik legnagyszerűbb remekműve a Szent Péter- Bazilika egyik legértékesebb darabja, amit alkotója 20-as évei elején készített, tehát ifjúkori alkotásai közé tartozik. Buonarrotti Szűz Máriát ábrázolja a keresztről levett Jézus testével az ölében. Krisztus édesanyjának fiatalsága igen feltűnő és a majdani művészek között gyakran ez szemrehányáshoz vezetett. A Pieta Michelangelo egyik legfontosabb alkotása, melynek okát az előző részben említett Vasari pontosan megírja. Buonarrottinak ez az egyetlen szignált műve; Mária vállszalagján olvasható a következő felirat: Michelangelo készítette. 1972- ben egy vallási fanatikus kalapáccsal megrongálta a szobrot, amit restaurálása után egy golyóálló üveg mögé helyeztek.

Michelangelót többször is megihlette ez a bibliai jelenet, két másik műve például Firenzében látható. Ezek közül egyiket a saját sírjára tervezte. Ebben a jelenetben Márián és Jézuson kívül egy harmadik személy is jelen van: Nicodemus, akivel Michelangelo valószínűleg saját magát akarta a műbe vinni. Bátran mondhatjuk, hogy a Pieta-csoport (széria) csúcspontja az a darab, amelyik a Szent Péter Bazilikában szinte magába foglalja a kegyelem fogalmát és annak tökéletes ábrázolását. Mária alakja kissé robosztus, biztosan támasztja fia holttestét. Krisztus teste élettelen, erőtlenül lóg.
Vasari szerint Michelangelo annyira szerette és annyi fáradságot áldozott a Pieta-nak, hogy azt azzal is ki akarta mutatni, hogy nevét adta hozzá. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el a Szent Péter-Bazilikába és fogadja a Jézust tartó Szűz Máriát ugyanúgy a szívébe, mint ahogy azt Michelangelo tette.

MISS ITALIA

Az elmúlt hetekben a Miss Italia- választás tartotta lázban Olaszország népét. E kapcsán két húszas éveik végén járó olasz férfit faggattam a szépségideálokról, valamint saját elvárásaikról.

- Szoktad nézni a Miss Italia- választás adásait a tévében?
M.: Nem mindig, habár immáron ,"történelemmé" vált. Egyik funkciója, hogy lehetőséget nyújtson arra, hogy az ott jól szereplő hölgyek könnyebben bejussanak a mozi, a színház világába. Ebből a szempontból kicsit hasonlít a San Remo- i fesztiválra. Például Sophia Loren számára is a Miss Italia választás volt az ugródeszka.
F.: Nem, én sem szoktam, már 15 éves korom óta nem nézem. Igazából nem több, mint hogy néhány napra lefoglalja a tévéközönséget, néha még szépnek sem nevezhető lányokat mutogatván, és mindez leginkább arra jó, hogy különböző termékeket reklámozzanak.
- Mit keresel egy nőben? Mi varázsol el téged?
M.: A Miss Italia kapcsán is gyakori a vita a jellegzetes olasz szépség kérdéséről: északi vagy inkább mediterrán típus legyen? Egyszer egy anyuka nyerte meg a szépségversenyt, de kizárták, mivel édesanyák elméletileg nem jelentkezhettek volna. Az ő ügye után fogadtak el egy új szabályt, miszerint ezek után a mamák is részt vehettek. Egyértelműen nincs egy szépség- séma, ami mindenkire vonatkozik. Én egy olyan lányt keresek, akivel mindenről lehet beszélgetni, még magáról a kapcsolatról is. Számomra nagyon fontos az őszinteség.
F.: Egy nőben természetesen keresem a szépséget, de ez egy személyes szépség, ami nekem tetszik. De a legfontosabb, hogy érdekes legyen, elvarázsoljon és használja az agyát.
- Ki és miért lenne álmaid asszonya? Választhatsz közismert hölgyet is, hogy szemléltesd ideálodat!
F.: Ha egy jól ismert hölgyet választhatnék, azt a mozi világából tenném. A külföldiek közül Michele Pfeiffert, az olaszok közül Vina Lisi- t mondanám, mindkettejüket elegancia, intelligencia és stílus jellemzi.
M.: Én nem adnék példának senkit, mert az csak a külső adottságokra engedne következtetni, mivel nem ismerem személyesen őket. Ami nagy probléma a kapcsolatokban, hogy mindenki ideálokat vetít a másikra, olyan tulajdonságokkal ruházza fel a párját, ami nincs meg benne.

És ez a legtöbb csalódás oka. Hirtelen rájövünk, hogy akiről azt hittük számunkra a legszebb, legkedvesebb, legintelligensebb, valójában nem az. Az igazi baj akkor van, amikor nem vesszük a fáradságot, hogy ezt az új partnert megismerjük és elfogadjuk, amilyen. Mert valami miatt kiválasztottuk életünk szerelmének. Köszönöm szépen fiúk, hogy segítettetek rávilágítani erre a tényre!

Művészkörkép I. : Michelangelo 2.rész

Buonarrotti pesszimista volt, s ez meglátszik művein is, amiből árad a drámai feszültség. Természetéből adódóan előnyben részesítette a magányt, hajlamot mutatott a melankóliára. Fogékony volt az élet értelmének és a létezés céljának kérdéseire.

Intellektuális fejlődésére nagy hatást gyakorolt Lorenzo de Medici, akkor is, ha távol állt tőle az udvar elveinek elfogadása. Magányában Dante Isteni színjáték című művét olvasgatta, egyetlen szenvedélye a művészet volt. Vasari védi kedvencét, állítja, hogy nem gonosz, az általa kedvelt embereknek szívesen segített, de igazán senkire nem volt szüksége. Csak a magányra, hogy tudjon alkotni, valószínűleg akár élni is. Olyan hihetetlen alkotások fűződnek nevéhez, mint a Szent Péter bazilikában található Pieta, illetve a Firenzében látható David szobor, nem beszélve II. Gyula sírjáról, ami végül nem az ő elképzeléseinek megfelelően valósult meg.

Művészkörkép I. : Michelangelo

A következő hetekben a művészettel foglalkozunk, hiszen Olaszország olyan kiemelkedő művészekkel ajándékozta meg a világot, mint például a most szerepet kapó Michelangelo.

Az olasz reneszánsz művészet egyik jelentős figurája Giorgio Vasari volt, aki a legkiemelkedőbb művészek életrajzait írta meg, többek között Raffaello vagy éppen Michelangelo élete is neki köszönhetően került papírra. Általában már elhunytakról írt, Michelangelo volt az egyetlen kivétel, aki még élt, amikor írt róla. Vasari azért döntött így, mert szerinte zseniális volt.

A művészet periódusait három nagy részre osztotta: a Trecento Giotto képviseletében a gyerekkor, a Quattrocento Perugino-val a fiatalság, majd ezután következik Michelangelo, aki az érettség időszakát vezeti be. A művészet kiindulópontja Cimabue és Giotto, míg az érkezési pont egyértelműen Michelangelo. Vasari meglátása szerint Buonarrotti tehetséges volt minden művészeti ágban, mind festészetben, mind építészetben, nem beszélve a szobrászatról. Caprese-ben született, ami a mai Arezzo- ban található, Vasari mégis Firenzét nevezi Michelangelo hazájának, mivel az összegyűjti a művészeket, magában hordozza a tökéletességet és csupa erény, tehát eme zseniális embert is magához kell ölelnie.

Hogy milyen is volt maga Buonarrotti, arról a jövő héten mesélünk nektek itt az Olasz Portálon.

Hírek a velencei mozifesztiválról

A nálunk fogható Rai adók sajnos csak minimálisan foglalkoznak eme kiemelkedő eseménnyel, ezért néhány információ és érdekesség a mozi világából:

A francia mozit Alain Resnais képviseli, aki a nálunk is jól ismert Alan Ayckbourn egyik darabját filmesítette meg, melynek címe Private fears in public place. Az emberek magányát mutatja be hat figurájának sorsában, akiknek története Párizsban fonódik össze. Nem létezik ellenszer a kívánságra, hogy ne legyünk többé egyedül. Életünk a boldogság örökös keresésében telik.

David Lynch rendezőnek Arany Oroszlán díjat ítéltek, amit szeptember 6-án új filmjének, az Inland Empire vetítése alkalmából nyújt át Catherine Deneuve.

A fesztivál rendezői megemlékeznek az olasz mozi régebbi nagyságairól is, és gondoskodnak róla, hogy a fiatalok szintén megismerkedhessenek munkásságukkal. Kedden például Roberto Rossellini Roma citta aperta (1945), illetve Mario Soldati Quartieri alti (1942) című filmje került vetítésre, míg szerdán Luchino Viscontinak tisztelegtek a Siamo donne (1953), s az Ossessione (1943) műsorra tűzésével.

Velence - Róma: mivel a két filmfesztivál között csak egy hónap telik el, folyamatos a versengés a sztárokért és a filmekért. Sajnos a velencei szervezésre egyre több a panasz, egyre kevesebb segítséget kapnak, sokan azt bizonygatják, leágazóban vannak. Cannes és Berlin a két legfontosabb központjai az ilyen jellegű rendezvényeknek. Ugyanakkor ezeknek a városoknak jól kiépített infrastruktúrájuk van. De ne felejtsük el Velence romantikus báját, amit nem egy német film megörökített. Mindenesetre Velencében tiszteletét tette Ethan Hawke, Sandra Bullock, Scarlett Johansson, Sharon Stone, Sergio Castellitto, Michele Placido, David Lynch és sokan mások.

63. Mostra Internazionale d'Arte Cinematografica - Venezia (Velence)

2006. augusztus 30-án nyit a velencei Nemzetközi Filmművészeti Kiállítás, ami szeptember 9-ig várja a mozi szerelmeseit a világ egyik legromantikusabb városába. Olaszországban rengeteg nyári filmfesztivál van, az egyik legjelentősebb pont a velencei, amit a Rai is közvetít. A benevezett 21 játékfilmet Marco Müller választotta ki.

Két olasz film is indul az aranyoroszlánért: La stella che non c'e Gianni Amelio rendezésében és Sergio Castellito- val a főszerepben, valamint a Nuovomondo, Emanuele Crialese filmje, melynek történései az amerikai emigráció kezdetére tehetők. Mellékágon láthatjuk az Orizzonti című, a fesztivál egyik legexperimentálisabb darabját, Gianluca Tavarelli filmjét, a Non prendere impegni stasera- t, valamint három dokumentumfilmet: Pasolini prossimo nostro Giuseppe Bertolucci rendező jóvoltából, Kill Gil vol.2 Gil Rossellini alkotása, illetve Il mio Paese Daniele Vicari- tól.

A nyitó film a már sokak által várt The Black Dahlia lesz az Amerikai Egyesült Államokból. James Ellroy azonos című regényét Brian De Palma vitte vászonra. Vetítésre kerül De Seta utolsó filmje is, Lettere dal Sahara (egy afrikai története, aki Olaszországba emigrál), amit öt évig készített, mivel pénzügyi gondjai miatt többször meg kellett szakítania a munkát.
Egy újdonság, hogy megrendezésre kerül az Off Fesztivál is, amit szeptember 1-7 között San Servolo szigetén a rövidfilmeknek szentelnek. A zsűri elnöke Paolo Sorrentino, akinek nevéhez a Le conseguenze dell'amore, illetve a L'amico di famiglia című művek fűződnek.

A fesztivál hivatalos tévécsatornája ugyan a RaiSat, de a többi adó is foglalkozni fog a témával, például a Rai, ami nem csak a filmeket, de egyéb eseményeket is közvetíteni fog a sztárokról, illetve velük. Az elkövetkező két hétben újra a film körül forog majd a világ, itt az Olasz Portálon is. Jó szórakozást kívánunk!

Filmkiállítás I.: Marco Müller és Paolo Sorrentino

Mindenki, aki közelebbről ismeri a filmművészet titkait, tudja, hogy ha valaki ebben a szakmában akar dolgozni, műveltségét mindig és sokoldalúan fejlesztenie kell, valamint hosszú út áll az igazi siker előtt. A velencei filmfesztivál révén két jelentős név tűnt fel a zsűritagok között: Marco Müller és Paolo Sorrentino. Lássuk, ők hogyan jutottak el a hírnévhez.

Marco Müller 1953- ban született Rómában, majd antropológusként végzett. Kutatásokat végzett a vizuális antropológiáról, később pedig filmkritikákat írt különböző európai lapoknak (Olaszország, Franciaország, Svájc, Hollandia). Nem csak antropológus, hanem filmtörténész is, több könyvet írt az ázsiai moziról és színházról. Különböző fesztiválok rendezője, például a locarnoi filmfesztivál szervezésében is közreműködött 1991 és 2000 között.

Paolo Sorrentino 1970- ben született Nápolyban. Nevét forgatókönyvíróként ismerhette meg a moziközönség (Polvere di Napoli, 1996), később pedig rövidfilmek szerzőjeként vonult be a köztudatba. 2001- ben debütált a játékfilmek világában az Uno in piu című alkotással, amit akkoriban Velencében is bemutattak, s több díjjal, például az Elsőalkotásos Ezüstszalaggal jutalmaztak. Ebben a filmben játszott az a Toni Servillo, aki a Le conseguenze dell'amore- ban szintén szerepet vállalt, ami nagy siker lett a 2004-es cannes- i fesztiválon. Nápolyban június elején rendeznek filmszemlét, melynek nyitóestjén ez évben Sorrentino volt a díszvendég. Vetítésre került új filmje, a Sabato, domenica, lunedi Rainak készített televíziós változata, amely Eduardo De Filippo, a nápolyi dialektális színház kiemelkedő szerzőjének egyik művén alapszik.
Ez a cikk iránymutatásra is hivatott. Láthatjuk, hogy a filmszakma számtalan területről csábítgatja az értelmiségieket. Vannak szakmák, amik eszünkbe sem jutnak, amikor elkezdünk azon gondolkozni, mit tanuljunk, sőt vannak, amelyek egyszerűen még nem vonultak be a köztudatba. A mozi sok mindennel összefügg, rengeteg helyről táplálkozik.

Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál

Augusztus 12 és 21 között Százhalombatta újra magába fogadta a világot. Immáron tizenharmadik alkalommal telt meg a város az ideutazó néptáncosokkal. Egy ilyen fesztivál sokféle hatással lehet az emberre. Megismerhetünk más kultúrákat, életre szóló barátságokat köthetünk, valamint érhet minket olyan benyomás, ami megváltoztatja az életünket.

Én például egy hét évvel ezelőtt itt járt olasz zászlós csoport miatt kezdtem olaszul tanulni, majd 2001- ben már a saját olaszaimat vezettem és nekik tolmácsoltam. Számos kellemes emlék köt ehhez a huszonegy fiúhoz, akik közül néhánnyal mai napig szoros barátságban osztom meg életem, akiknek olaszországi tartózkodásom, a szakdolgozatom témáját is köszönhetem.
Az egyik a rögtön első nap megrendezésre kerülő Welcome to Hungary című gálához kötődik. A műsor pontban délben kezdődött. Mondanom se kell, hogy a fiúcsapat 12-kor még nem állt készen az indulásra, sőt... Éppen ürítették ki a buszukat, aminek gyomra több liter bort nyelt el. Azt még feltétlenül be kellett hordani szállásukra. 12 óra tíz perckor közöltem, hogy aki nincs a buszon, azt itt hagyjuk. Erre az utolsó kannák is kikerültek a járműből, s végre felmehettünk a kultúrházba. Ahogy gyalogoltunk a színházterem felé, s én egyre arra gondoltam, mekkora leszúrást zsebelhetek be e miatt a malőr miatt, Alessandro, azóta is legkedvesebb barátom a csoportból, hozzám hátrafordulva énekelt. La dolce vita...
Ebben az évben nem érkeztek olaszok, de a fesztivál így is sokszínűre sikerült. Többek között itt járt Mexikó, Chile, Kanada, Oroszország, Lengyelország, de még hosszan sorolhatnám. A külföldiek remekül érezték magukat, élvezhették a battaiak vendégszeretetét, s felejthetetlen pillanatokkal ajándékoztak meg minket. Néhány probléma fölött azonban nem tudok elsiklani. Tegnap a mexikói csoportot kísértük a várba, ahol a kolumbiai együttes helyett léptek fel. Néhányan megjegyezték, hogy ők nem a mexikóiakat várták. Ők nem tudták, amit mi. A fesztivál szervezői rengeteget dolgoznak, hogy maga az esemény álljon, hogy a meghívott országok eljöjjenek, hogy népszerűsítsék a magyar kultúrát, s hogy megismertessenek minket másikakkal. Sajnos Kolumbia, Venezuela, Malájzia, Montenegró és még néhány ország nem vehetett részt a fesztiválon, mivel a bevándorlási hivatal megtagadta a beutazásukat. Az Európai Unió szolidaritást hirdet a világ felé, közben pedig bezárkózik. Képzeljük el azokat a táncosokat, akik ott állnak a kifizetett repülőjeggyel, majd a lesújtó hírrel, hogy országunk nem fogadja őket, nem képviselhetik népszokásaikat egy kulturális eseményen. Egyáltalán mi köze a kultúrának a politikához? Ha belegondolunk, az ötlet maga, hogy egy kolumbiai néptáncos bizonyára azzal a szándékkal utazik hazánkba, hogy itt aztán két hét után letelepedjen, abszurd és nevetséges. Elnézésüket kérem, ha esetleg más megfontolásból döntöttek volna ezen országok képviselőinek részvétele ellen. Lényeg, hogy minket megfosztottak életre szóló élményektől, s a szervezők munkáját teljesen a fejük tetejére borították. Szomorú és bizonyos szempontból szégyenteljes, hogy egy ilyen nemes célú eseményen gyertyák gyúlnak azokért a nemzetekért, akik akartak, de nem lehettek velünk.